Utcai harcosok - Anthropolis 5.1-2 - Street art különszám

  • - kovácsy -
  • 2009. október 8.

Könyv

Azt, hogy az autonóm köztéri művészet - mert valami effélét jelent a street art - egészen pontosan micsoda, a kötet (valójában folyóiratszám) tanulmányai egyfajta rendetlen átfedésben végül is elég jól körvonalazzák, de többre megyünk, ha előbb magát a "könyvtárgyat" lapozgatjuk a vizuális megértés céljából. Ez persze máris ellentmondás, hiszen a graffitik, stencilek, plakátok és matricák a kötetbe zárva már el is szakadnak önnön céljuktól és bájuk elsődleges forrásától, amely az aktuális fennállóval, a Rendszerrel szembeni dühödt, kíméletlen vagy éppen szellemesen csúfolódó, jelen idejű és nyilvános dac, ellenállás. Katalógust azért senki se várjon, hiszen a kötettervezői szépérzék ("Bieder Anikó, Gelsei Balázs - cadmium" ez áll hivatkozásul a megfelelő helyen) egyértelműen felülírja a pontos tájékoztatás igényét. Így aztán az olvasói kíváncsiság sokszor kielégítetlen marad: a szövegekben emlegetett művészek és az illusztrációk között csak véletlenszerűen érzékelhető a kapcsolat, ami viszont és másfelől nem megy szembe a street art amúgy is álnevekbe burkolózó anonimitásával. Az interjúk és történeti áttekintések aztán e nevek mögé (mint az immár több mint híres Banksy vagy Blek le Rat) felrajzolnak több hús-vér alkotót, akik egy részét a mainstream - sőt ideig-óráig saját maguk - nemtetszése mellett az utcáról már rég a galériákba tuszkolt a műkereskedelem.

Azt, hogy az autonóm köztéri művészet - mert valami effélét jelent a street art - egészen pontosan micsoda, a kötet (valójában folyóiratszám) tanulmányai egyfajta rendetlen átfedésben végül is elég jól körvonalazzák, de többre megyünk, ha előbb magát a "könyvtárgyat" lapozgatjuk a vizuális megértés céljából. Ez persze máris ellentmondás, hiszen a graffitik, stencilek, plakátok és matricák a kötetbe zárva már el is szakadnak önnön céljuktól és bájuk elsődleges forrásától, amely az aktuális fennállóval, a Rendszerrel szembeni dühödt, kíméletlen vagy éppen szellemesen csúfolódó, jelen idejű és nyilvános dac, ellenállás. Katalógust azért senki se várjon, hiszen a kötettervezői szépérzék ("Bieder Anikó, Gelsei Balázs - cadmium" ez áll hivatkozásul a megfelelő helyen) egyértelműen felülírja a pontos tájékoztatás igényét. Így aztán az olvasói kíváncsiság sokszor kielégítetlen marad: a szövegekben emlegetett művészek és az illusztrációk között csak véletlenszerűen érzékelhető a kapcsolat, ami viszont és másfelől nem megy szembe a street art amúgy is álnevekbe burkolózó anonimitásával. Az interjúk és történeti áttekintések aztán e nevek mögé (mint az immár több mint híres Banksy vagy Blek le Rat) felrajzolnak több hús-vér alkotót, akik egy részét a mainstream - sőt ideig-óráig saját maguk - nemtetszése mellett az utcáról már rég a galériákba tuszkolt a műkereskedelem.

A közterek artgerillái szívesen pécézik ki a multikat és logóikat, egyéb témáik is egybegyűjthetők bármely globalizációellenes nemzetközi megmozdulás transzparenseiről. Mégis valahogy jobban mutat, mert áttételesebb, szélesebb értelmű, derűsebb, főleg pedig kreatívabb és közérzetbarátabb ezeknél a feliratoknál mondjuk egy mélybe zuhanó, rémült kicsi angyal ötágú csillaggal a mellén, vagy egy olyan ábrázolás, amelyen a klasszikus zokogó asszonyok nem a megfeszített Krisztusra, hanem az árleszállítás végét jelző táblára emelik könnyek fátyolozta tekintetüket.

A közölt szövegek többsége fordítás, de tartalmaz a kötet két eredeti szöveget is. Frida Balázs (a kötet szerkesztője) lendületes elméleti áttekintése olykor inkább emlékeztet kiáltványra, mint elmélyült alapvetésre: "Amikor a közösségi kérdések megvitatásának formái és hagyományos csatornái eltűnnek, erodálódnak vagy kiüresednek (a képviseleti demokrácia deficitje, a neoliberális kapitalizmus morális és szociális csődje, a környezeti kataklizma előjelei, az elüzletiesedett konzumerkultúra szélsőséges uralma), akkor is lehetséges, sőt akkor igazán helyénvaló kérdéseket vagy kritikát megfogalmazni" stb., stb. A hangütéshez voltaképpen jól illeszkedik, ránézésre tetszetős, az olvasást viszont megnehezíti a sok színes alányomás, miközben persze megfelel a kötet fanzinos küllemének, amelynek csúcspontja a példányonként más és más, egyedileg - hullámpapír hátoldalára - készült címlap. (Bemutatott példányunkat egy eredetileg prágai falakra sokszorosított ábra díszíti.)

A másik hazai írás szerzője, Döme Zsuzsanna a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alkotójaként azonosítja magát. Ennek a csoportnak a pár évvel ezelőtti felbukkanásától eltekintve a magyar nagyvárosi utcák és terek mintha egyáltalán nem is kínálnák mostanában friss nyomait "a kritikával szemlélt aktuális jelenségeket érintő önálló, külső felkérés és minden anyagi érdek nélküli cselekvési potenciál és az ebben megmutatkozó ötletesség" definíciójával leírható alkotói gesztusnak; még az apró, vicces matricák is eltűntek a közlekedési táblák oszlopairól. Ez az áttekintés érthetőbben és gyakorlatiasabban taglalja a street art kapcsán felmerülő művészetelméleti kérdéseket, műfaji kapcsolódásokra mutat rá, majd a dolgozatot mindvégig átható, kikerekedett szemű lelkesedés hevében joggal teszi fel a műfaj létét féltő mentő kérdést: "...miért nem hisszük, hogy lehetséges egyénileg hatni? Miért nem streetartozik mindenki?"

Na, még csak az hiányozna! - kiáltják kórusban a felújított házak társtulajdonosai, akik persze nem tudják, hogy nem minden graffiti street art, viszont egy életnagyságú csókolózó rendőrpárt, de még egy vigyorgó macskát sem látnának szívesen az utcafronton.

116 oldal, 1800, megrendelésre 1500 Ft (office [at] anthropolis [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

India Trip

Ha van zenekar, amely a Beatles munkásságából a pszichedelikus indiai vonulatot tette magáévá, az a Kula Shaker. A magyar fül számára hülye nevű angol együttes szívesen használ egzotikus keleti hangszereket, és a szövegeket néha szanszkrit nyelven szólaltatja meg Crispian Mills frontember.

A szivárgó szellem

  • Nemes Z. Márió

Petőcz András egy 1990-es jegyzetében írta Erdély Miklósról, hogy valójában nem halt meg, mert tanítványaiban él tovább, így az őt vállalók közösségének sikerei valójában az ő sikerei.

Más ez a szerelem

Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.

A szabadság ára

Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.

A rendes amerikai

„Ugye hallotta a megkönnyebbült sóhajokat a teremben?” – kérdezte Wolfgang Ischinger, a Müncheni Biztonsági Konferencia elnöke az amerikai külügyminisztert, Marco Rubiót, aki békülékenyebb beszédet tartott a NATO-országok képviselőinek, mint egy évvel ezelőtt a harsány és pökhendi J.D. Vance.

Orbán Viktor, mint a háború egyik kutyája

A miniszterelnök és a köre továbbá a háború vámszedője és haszonélvezője is, hiszen az orosz energiahordozók folyamatos vásárlásával nemcsak a háborús bűnös Putyin birodalmi törekvéseit dotálja, hanem a beszerzési és eladási ár közötti különbség lefölözésével és megfelelő helyekre juttatásával a saját hatalmát is erősíti.

Oroszlán a tetőn

A cseh központi bank (Česká národní banka) az idén ünnepli száz­éves jubileumát, jogelődje, a cseh­szlovák jegybank ugyanis 1926-ban alakult meg. Működését háborúk, megszállások, rendszerváltások, az ország szétválása és pénzügyi válságok kísérték. A jegybank épületének tetején levő oroszlán és férfialak a független államiság, a stabilitás, a nemzeti identitás és a pénzügyi önállóság szimbólumai. Az oroszlánt a mindenkori politikai hatalom több alkalommal „ketrecbe” zárta, a korona a kormány kiszolgálójává vált.

Fürkésző szemek

„Végrehajtási célból” több ezer banki ügyfél értékpapírszámlájáról kért adatokat Csige Gábor gyulai jegyző tavaly nyáron, olyanokéról is, akiknek semmiféle tartozásuk sincs. Lapunk kérdései nyomán a rendőrség hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt nyomozást indított.

Levegő a cintányérok között

Akkor vitte el a kincstár a szolidaritási hozzájárulás első részletét az önkormányzatoktól, amikor alig van bevételük. Ez abszurd helyzeteket idézett elő, Szentes például folyószámlahitelből tudta befizetni ezt a pénzt. Gulyás Gergely miniszter szerint ilyen a közteherviselés, nem kell sápítozni.