Utcai harcosok - Anthropolis 5.1-2 - Street art különszám

  • - kovácsy -
  • 2009. október 8.

Könyv

Azt, hogy az autonóm köztéri művészet - mert valami effélét jelent a street art - egészen pontosan micsoda, a kötet (valójában folyóiratszám) tanulmányai egyfajta rendetlen átfedésben végül is elég jól körvonalazzák, de többre megyünk, ha előbb magát a "könyvtárgyat" lapozgatjuk a vizuális megértés céljából. Ez persze máris ellentmondás, hiszen a graffitik, stencilek, plakátok és matricák a kötetbe zárva már el is szakadnak önnön céljuktól és bájuk elsődleges forrásától, amely az aktuális fennállóval, a Rendszerrel szembeni dühödt, kíméletlen vagy éppen szellemesen csúfolódó, jelen idejű és nyilvános dac, ellenállás. Katalógust azért senki se várjon, hiszen a kötettervezői szépérzék ("Bieder Anikó, Gelsei Balázs - cadmium" ez áll hivatkozásul a megfelelő helyen) egyértelműen felülírja a pontos tájékoztatás igényét. Így aztán az olvasói kíváncsiság sokszor kielégítetlen marad: a szövegekben emlegetett művészek és az illusztrációk között csak véletlenszerűen érzékelhető a kapcsolat, ami viszont és másfelől nem megy szembe a street art amúgy is álnevekbe burkolózó anonimitásával. Az interjúk és történeti áttekintések aztán e nevek mögé (mint az immár több mint híres Banksy vagy Blek le Rat) felrajzolnak több hús-vér alkotót, akik egy részét a mainstream - sőt ideig-óráig saját maguk - nemtetszése mellett az utcáról már rég a galériákba tuszkolt a műkereskedelem.

Azt, hogy az autonóm köztéri művészet - mert valami effélét jelent a street art - egészen pontosan micsoda, a kötet (valójában folyóiratszám) tanulmányai egyfajta rendetlen átfedésben végül is elég jól körvonalazzák, de többre megyünk, ha előbb magát a "könyvtárgyat" lapozgatjuk a vizuális megértés céljából. Ez persze máris ellentmondás, hiszen a graffitik, stencilek, plakátok és matricák a kötetbe zárva már el is szakadnak önnön céljuktól és bájuk elsődleges forrásától, amely az aktuális fennállóval, a Rendszerrel szembeni dühödt, kíméletlen vagy éppen szellemesen csúfolódó, jelen idejű és nyilvános dac, ellenállás. Katalógust azért senki se várjon, hiszen a kötettervezői szépérzék ("Bieder Anikó, Gelsei Balázs - cadmium" ez áll hivatkozásul a megfelelő helyen) egyértelműen felülírja a pontos tájékoztatás igényét. Így aztán az olvasói kíváncsiság sokszor kielégítetlen marad: a szövegekben emlegetett művészek és az illusztrációk között csak véletlenszerűen érzékelhető a kapcsolat, ami viszont és másfelől nem megy szembe a street art amúgy is álnevekbe burkolózó anonimitásával. Az interjúk és történeti áttekintések aztán e nevek mögé (mint az immár több mint híres Banksy vagy Blek le Rat) felrajzolnak több hús-vér alkotót, akik egy részét a mainstream - sőt ideig-óráig saját maguk - nemtetszése mellett az utcáról már rég a galériákba tuszkolt a műkereskedelem.

A közterek artgerillái szívesen pécézik ki a multikat és logóikat, egyéb témáik is egybegyűjthetők bármely globalizációellenes nemzetközi megmozdulás transzparenseiről. Mégis valahogy jobban mutat, mert áttételesebb, szélesebb értelmű, derűsebb, főleg pedig kreatívabb és közérzetbarátabb ezeknél a feliratoknál mondjuk egy mélybe zuhanó, rémült kicsi angyal ötágú csillaggal a mellén, vagy egy olyan ábrázolás, amelyen a klasszikus zokogó asszonyok nem a megfeszített Krisztusra, hanem az árleszállítás végét jelző táblára emelik könnyek fátyolozta tekintetüket.

A közölt szövegek többsége fordítás, de tartalmaz a kötet két eredeti szöveget is. Frida Balázs (a kötet szerkesztője) lendületes elméleti áttekintése olykor inkább emlékeztet kiáltványra, mint elmélyült alapvetésre: "Amikor a közösségi kérdések megvitatásának formái és hagyományos csatornái eltűnnek, erodálódnak vagy kiüresednek (a képviseleti demokrácia deficitje, a neoliberális kapitalizmus morális és szociális csődje, a környezeti kataklizma előjelei, az elüzletiesedett konzumerkultúra szélsőséges uralma), akkor is lehetséges, sőt akkor igazán helyénvaló kérdéseket vagy kritikát megfogalmazni" stb., stb. A hangütéshez voltaképpen jól illeszkedik, ránézésre tetszetős, az olvasást viszont megnehezíti a sok színes alányomás, miközben persze megfelel a kötet fanzinos küllemének, amelynek csúcspontja a példányonként más és más, egyedileg - hullámpapír hátoldalára - készült címlap. (Bemutatott példányunkat egy eredetileg prágai falakra sokszorosított ábra díszíti.)

A másik hazai írás szerzője, Döme Zsuzsanna a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alkotójaként azonosítja magát. Ennek a csoportnak a pár évvel ezelőtti felbukkanásától eltekintve a magyar nagyvárosi utcák és terek mintha egyáltalán nem is kínálnák mostanában friss nyomait "a kritikával szemlélt aktuális jelenségeket érintő önálló, külső felkérés és minden anyagi érdek nélküli cselekvési potenciál és az ebben megmutatkozó ötletesség" definíciójával leírható alkotói gesztusnak; még az apró, vicces matricák is eltűntek a közlekedési táblák oszlopairól. Ez az áttekintés érthetőbben és gyakorlatiasabban taglalja a street art kapcsán felmerülő művészetelméleti kérdéseket, műfaji kapcsolódásokra mutat rá, majd a dolgozatot mindvégig átható, kikerekedett szemű lelkesedés hevében joggal teszi fel a műfaj létét féltő mentő kérdést: "...miért nem hisszük, hogy lehetséges egyénileg hatni? Miért nem streetartozik mindenki?"

Na, még csak az hiányozna! - kiáltják kórusban a felújított házak társtulajdonosai, akik persze nem tudják, hogy nem minden graffiti street art, viszont egy életnagyságú csókolózó rendőrpárt, de még egy vigyorgó macskát sem látnának szívesen az utcafronton.

116 oldal, 1800, megrendelésre 1500 Ft (office [at] anthropolis [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?