Ebből látható, hogy a kötet nem annyira irodalomtörténeti, mint lélekelemzési irányú; így a tematikus felosztás racionális: Családi nők; Első vágyak, hódítások; Pótanyai oltalmazók; Magasban és mélyben; Felnőttkori anyahelyettesek; Mások aszszonyai; "Az a szép, régi asszony". Ha összeszámoljuk az így fellépő hölgyeket, akkor összesen húszig jutunk, és közülük legfeljebb minden másodikkal volt csak a költőnek szexuális kapcsolata. Ez nem sok. József Attila nem nevezhető szívtiprónak. Inkább az ő szívét tiporták. Vagy a sajátját tiporta ő maga.
E fejezetcímekből az is kitűnik, hogy Valachi Anna a költő női kapcsolatait mindenekelőtt az anya szerepéből vezeti le, eszerint Pőcze Borbála lett volna a minta, a nagy ideál stb. "A kezdet és a végzet asszonyát József Attila számára korán elvesztett édesanyja testesítette meg, és akivel aztán egyesült a halálban." A végzet másik asszonya talán Vágó Márta, "aki ideális élettársa lehetett volna, ha a lány családja és baráti környezete nem hiúsítja meg tervezett házasságukat". József Attila személyéről mindig Wolfgang Hildesheimer mondata jut eszembe Mozarttal kapcsolatban, akire a környezete feltehetően így reagált: "Rendben, a pasas nyilvánvalóan zseni, de tényleg vágyom a társaságára?" Úgy tűnik, Vágó Márta nem vágyott; és ezért nem hibáztatható.
Valachi Anna fölényes tudással, remek idézetekkel, beleérző lélekkel adja elő koncepcióját; a kötet nem mellékesen tökéletes ismeretterjesztés, kiváló segédanyag.
Noran Libro, 2013, 261 oldal, 2990 Ft
