Magyar Narancs: A próféta éneke személyes perspektívából mutatja be egy totalitárius diktatúra felemelkedését. Tanulmányozta az ilyen rezsimek jellemzőit?
Paul Lynch: Természetesen végeztem némi kutatást, de sokkal kevesebbet, mint amennyit bárki feltételezne, ráadásul ezt a keveset is szokatlan helyzetekben. Például volt egy olyan megérzésem, hogy a zsarnokság beszivárog az álmokba. Amikor ezt megemlítettem egy barátomnak, mesélt nekem Charlotte Beradt The Third Reich of Dreams (Az álmok Harmadik Birodalma) című művéről, amelyben egy német zsidó újságírónő titokban összegyűjtötte és rögzítette jó pár német átlagember álmait a náci rezsim idején. Ez a mű megerősítette a gyanúmat, hogy igazam lehet. Kevésbé a kutatás, mint inkább az emberi igazság nyersanyaga vezérelt. A szereplőim alapvető vágyait követem, tehát a méltóság, a biztonság, a szeretet és a kényelem iránti igényüket, és erre építek fel egy világot. A társadalmi rend felbomlásának a könyvben megvan a maga logikája, nekem csak követnem kellett ezt a logikát.
MN: A szöveget szinte egyáltalán nem tagolta, ami kifejezetten szokatlan megoldás, az olvasást is nehezíti. Idézőjelek sincsenek sehol. Miért?
PL: Szokatlannak nem nevezném, sok író élt már vele. A valódi kérdés az, hogy ez a forma szolgálja-e a történet igazságát. Minden formai döntésnek összhangban kell lennie a regény igazságával. Ettől a könyvtől a kezdettől fogva idegenek voltak a bekezdéstörések, és ezt tiszteletben kellett tartanom. Mintha maga a könyv suttogta volna: nincs hely levegőt venni ebben a széthulló világban. Ezért nincs fehér folt az oldalakon sem. Az előző regényem, a Beyond the Sea tele van fehér térrel. De ebben a regényben Eilish Stacket a szabad akaratának elvesztése sújtja, sodorják az erők, mégis küzd. A szövegnek ezt kellett közvetítenie. Ami az idézőjeleket illeti: sosem használtam, és soha nem is fogok. Ebben sem vagyok egyedül.
MN: Első pillantásra Írország nem az a hely, ahol egy ilyen összeomlás megtörténik. Fontos volt, hogy a demokrácia végét egy jól működőnek tűnő országba helyezze?
PL: Ha valaki figyelmesen olvassa A próféta énekét, rájöhet, hogy ennek a könyvnek semmi köze Írországhoz. Nem próféciát mondok erről az országról. Inkább az egyediből próbálom elmondani az egyetemeset. Írországot a csábítás részeként választottam: hadd mutassam meg, hogyan válik lehetővé a lehetetlen. De ahogy az olvasó halad előre, a történet kitárul egy tágabb igazság felé: az, ami Eilish Stackkel történik, az történik milliókkal a világban. Az ő énné lesz. És ez az ének valójában egy mitikus gyászdal. Nincs új dolog a nap alatt. Van valami nyomorúság az emberi létben, amelyet jó lenne felismernünk. Ez a pusztító igazság mindenütt ott van körülöttünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
