Interjú

„Valami nyomorúság”

Paul Lynch író

Könyv

A 2023-ban Booker-díjat nyert disztópiája az elmúlt évek egyik leghatásosabb regénye a diktatúrák természetéről. Megkérdeztük mindenről, ami csak felmerül a könyvben: a valóság­értelmezéstől kezdve a szöveg tagolatlanságáig.

Magyar Narancs: A próféta éneke személyes perspektívából mutatja be egy totalitárius diktatúra felemelkedését. Tanulmányozta az ilyen rezsimek jellemzőit?

Paul Lynch: Természetesen végeztem némi kutatást, de sokkal kevesebbet, mint amennyit bárki feltételezne, ráadásul ezt a keveset is szokatlan helyzetekben. Például volt egy olyan megérzésem, hogy a zsarnokság beszivárog az álmokba. Amikor ezt megemlítettem egy barátomnak, mesélt nekem Charlotte Beradt The Third Reich of Dreams (Az álmok Harmadik Birodalma) című művéről, amelyben egy német zsidó újságírónő titokban összegyűjtötte és rögzítette jó pár német átlagember álmait a náci rezsim idején. Ez a mű megerősítette a gyanúmat, hogy igazam lehet. Kevésbé a kutatás, mint inkább az emberi igazság nyersanyaga vezérelt. A szereplőim alapvető vágyait követem, tehát a méltóság, a biztonság, a szeretet és a kényelem iránti igényüket, és erre építek fel egy világot. A társadalmi rend felbomlásának a könyvben megvan a maga logikája, nekem csak követnem kellett ezt a logikát.

MN: A szöveget szinte egyáltalán nem tagolta, ami kifejezetten szokatlan megoldás, az olvasást is nehezíti. Idézőjelek sincsenek sehol. Miért?

PL: Szokatlannak nem nevezném, sok író élt már vele. A valódi kérdés az, hogy ez a forma szolgálja-e a történet igazságát. Minden formai döntésnek összhangban kell lennie a regény igazságával. Ettől a könyvtől a kezdettől fogva idegenek voltak a bekezdéstörések, és ezt tiszteletben kellett tartanom. Mintha maga a könyv suttogta volna: nincs hely levegőt venni ebben a széthulló világban. Ezért nincs fehér folt az oldalakon sem. Az előző regényem, a Beyond the Sea tele van fehér térrel. De ebben a regényben Eilish Stacket a szabad akaratának elvesztése sújtja, sodorják az erők, mégis küzd. A szövegnek ezt kellett közvetítenie. Ami az idézőjeleket illeti: sosem használtam, és soha nem is fogok. Ebben sem vagyok egyedül.

MN: Első pillantásra Írország nem az a hely, ahol egy ilyen összeomlás megtörténik. Fontos volt, hogy a demokrácia végét egy jól működőnek tűnő országba helyezze?

PL: Ha valaki figyelmesen olvassa A próféta énekét, rájöhet, hogy ennek a könyvnek semmi köze Írországhoz. Nem próféciát mondok erről az országról. Inkább az egyediből próbálom elmondani az egyetemeset. Írországot a csábítás részeként választottam: hadd mutassam meg, hogyan válik lehetővé a lehetetlen. De ahogy az olvasó halad előre, a történet kitárul egy tágabb igazság felé: az, ami Eilish Stackkel történik, az történik milliókkal a világban. Az ő énné lesz. És ez az ének valójában egy mitikus gyászdal. Nincs új dolog a nap alatt. Van valami nyomorúság az emberi létben, amelyet jó lenne felismernünk. Ez a pusztító igazság mindenütt ott van körülöttünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.