Interjú

„Valami nyomorúság”

Paul Lynch író

Könyv

A 2023-ban Booker-díjat nyert disztópiája az elmúlt évek egyik leghatásosabb regénye a diktatúrák természetéről. Megkérdeztük mindenről, ami csak felmerül a könyvben: a valóság­értelmezéstől kezdve a szöveg tagolatlanságáig.

Magyar Narancs: A próféta éneke személyes perspektívából mutatja be egy totalitárius diktatúra felemelkedését. Tanulmányozta az ilyen rezsimek jellemzőit?

Paul Lynch: Természetesen végeztem némi kutatást, de sokkal kevesebbet, mint amennyit bárki feltételezne, ráadásul ezt a keveset is szokatlan helyzetekben. Például volt egy olyan megérzésem, hogy a zsarnokság beszivárog az álmokba. Amikor ezt megemlítettem egy barátomnak, mesélt nekem Charlotte Beradt The Third Reich of Dreams (Az álmok Harmadik Birodalma) című művéről, amelyben egy német zsidó újságírónő titokban összegyűjtötte és rögzítette jó pár német átlagember álmait a náci rezsim idején. Ez a mű megerősítette a gyanúmat, hogy igazam lehet. Kevésbé a kutatás, mint inkább az emberi igazság nyersanyaga vezérelt. A szereplőim alapvető vágyait követem, tehát a méltóság, a biztonság, a szeretet és a kényelem iránti igényüket, és erre építek fel egy világot. A társadalmi rend felbomlásának a könyvben megvan a maga logikája, nekem csak követnem kellett ezt a logikát.

MN: A szöveget szinte egyáltalán nem tagolta, ami kifejezetten szokatlan megoldás, az olvasást is nehezíti. Idézőjelek sincsenek sehol. Miért?

PL: Szokatlannak nem nevezném, sok író élt már vele. A valódi kérdés az, hogy ez a forma szolgálja-e a történet igazságát. Minden formai döntésnek összhangban kell lennie a regény igazságával. Ettől a könyvtől a kezdettől fogva idegenek voltak a bekezdéstörések, és ezt tiszteletben kellett tartanom. Mintha maga a könyv suttogta volna: nincs hely levegőt venni ebben a széthulló világban. Ezért nincs fehér folt az oldalakon sem. Az előző regényem, a Beyond the Sea tele van fehér térrel. De ebben a regényben Eilish Stacket a szabad akaratának elvesztése sújtja, sodorják az erők, mégis küzd. A szövegnek ezt kellett közvetítenie. Ami az idézőjeleket illeti: sosem használtam, és soha nem is fogok. Ebben sem vagyok egyedül.

MN: Első pillantásra Írország nem az a hely, ahol egy ilyen összeomlás megtörténik. Fontos volt, hogy a demokrácia végét egy jól működőnek tűnő országba helyezze?

PL: Ha valaki figyelmesen olvassa A próféta énekét, rájöhet, hogy ennek a könyvnek semmi köze Írországhoz. Nem próféciát mondok erről az országról. Inkább az egyediből próbálom elmondani az egyetemeset. Írországot a csábítás részeként választottam: hadd mutassam meg, hogyan válik lehetővé a lehetetlen. De ahogy az olvasó halad előre, a történet kitárul egy tágabb igazság felé: az, ami Eilish Stackkel történik, az történik milliókkal a világban. Az ő énné lesz. És ez az ének valójában egy mitikus gyászdal. Nincs új dolog a nap alatt. Van valami nyomorúság az emberi létben, amelyet jó lenne felismernünk. Ez a pusztító igazság mindenütt ott van körülöttünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.