Könyv

Mint a bonszai

Aj Csing: Elvesztett évek

Kritika

„Nálam többet senki nem szenvedhetett” – írja 1941-es Kor című versében Aj Csing (1910–1996). Ez nem kérkedés, hanem szimpla ténymegállapítás, de a további életút ismeretében mégis elhamarkodott.

A huszonévesen Európát járt, tanult fiatalember már valóban túl volt a baloldali szervezkedés miatt rámért börtönbüntetésen, a családjától és a nem annyira maradi, de mégsem elég forradalmi lelkületű apjától is eltávolodott eddigre, ami a költészetén is nyomot hagyott. Ám még csak ezután jött 1957, amikor a szeretett kommunista rendszer jobboldali elhajlás vádjával családostól száműzte őt, és eltiltotta az írástól. Aj Csing – Vas István, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Ottlik Géza kínai kortársa – a Góbi sivatagban egy munkatábor vécéit takarította, nap mint nap átnevelő foglalkozásokon vett részt, és nem lehetett nála toll, papír. 1978-ig nem térhettek vissza lakóhelyükre.

A vékony könyvben (amely közvetítő nyelv nélkül magyarra fordított verseket ad közre) szerepelnek költemények 1932-től 1942-ig, aztán 1954-től 56-ig, majd 1978-tól. Arról nincs szó a könyvben, hogy a közbenső évek művei tényleg mind elvesztek-e, mint ahogy a kötetcím alapján gondolni lehet, vagy ez egy válogatás az életműből, egy olyan közönség számára, amelyről a költő nem is álmodhatott. Az előszóban Aj Csing fia, Ai Weiwei képzőművész (akinek memoárját a kötettel egy időben jelentették meg) azt írja, a kulturális forradalom alatt együtt égették el édesapjával az összes kéziratát és a könyvgyűjteményét. Ám Aj Csing nem tört össze. Fia szerint szembenézett minden csapással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.