Könyv

Mint a bonszai

Aj Csing: Elvesztett évek

Kritika

„Nálam többet senki nem szenvedhetett” – írja 1941-es Kor című versében Aj Csing (1910–1996). Ez nem kérkedés, hanem szimpla ténymegállapítás, de a további életút ismeretében mégis elhamarkodott.

A huszonévesen Európát járt, tanult fiatalember már valóban túl volt a baloldali szervezkedés miatt rámért börtönbüntetésen, a családjától és a nem annyira maradi, de mégsem elég forradalmi lelkületű apjától is eltávolodott eddigre, ami a költészetén is nyomot hagyott. Ám még csak ezután jött 1957, amikor a szeretett kommunista rendszer jobboldali elhajlás vádjával családostól száműzte őt, és eltiltotta az írástól. Aj Csing – Vas István, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Ottlik Géza kínai kortársa – a Góbi sivatagban egy munkatábor vécéit takarította, nap mint nap átnevelő foglalkozásokon vett részt, és nem lehetett nála toll, papír. 1978-ig nem térhettek vissza lakóhelyükre.

A vékony könyvben (amely közvetítő nyelv nélkül magyarra fordított verseket ad közre) szerepelnek költemények 1932-től 1942-ig, aztán 1954-től 56-ig, majd 1978-tól. Arról nincs szó a könyvben, hogy a közbenső évek művei tényleg mind elvesztek-e, mint ahogy a kötetcím alapján gondolni lehet, vagy ez egy válogatás az életműből, egy olyan közönség számára, amelyről a költő nem is álmodhatott. Az előszóban Aj Csing fia, Ai Weiwei képzőművész (akinek memoárját a kötettel egy időben jelentették meg) azt írja, a kulturális forradalom alatt együtt égették el édesapjával az összes kéziratát és a könyvgyűjteményét. Ám Aj Csing nem tört össze. Fia szerint szembenézett minden csapással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.