Könyv

Veres Attila: Odakint sötétebb

  • Kránicz Bence
  • 2017. szeptember 24.

Könyv

Ilyen rendszerváltásunk még nem volt: a nyolcvanas évek közepén ismeretlen eredetű, csápos lények érkeztek Magyarország egyik, meg nem nevezett megyéjébe, hogy fenekestül felforgassák az általunk ismert valóságot. A megfejthetetlen, hideglelős iszonyatot kiváltó idegenek (főhajtás Love­craftnak) eltüntették az összes baglyot (főhajtás David Lynchnek), és a következő évtizedekben alapjaiban határozták meg a demokratikus Magyarország sorsát (politikusoknak nem jár főhajtás). Első regényében Veres Attila nemcsak az apokaliptikus közeljövőt, hanem alternatív múltunkat is csápos nézőpontból ábrázolja, a fejezetek elé biggyesztett mottók egy lényekről szóló Tankcsapda-dalszövegből, Torgyán József-felszólalásból és Alföldi Róbert-interjúból idéznek. A történet főhőse a monstrumok új gondozója, aki egy szakításból lábadozna, de hamar egyértelművé lesz számára, hogy valami jóval nagyobb kataklizmát kell túlélnie.

Akár a sci-fi, akár a horror felől olvassuk, a keserű embergyűlölet és a nyomasztó világvége-hangulat mindkét műfaj hazai mezőnyében egyedivé teszi a fiatal szerző regényét. Veres ugyanis nem riad vissza a totális pusztulás lidércképétől, és következetesen hidegen ábrázolja azt a világot, amelyben nem az emberé többé a valódi hatalom. A kiismerhetetlen idegenek, az önálló identitású erdő vagy az utolsó fejezet osztott személyiségű hőse mind abba az emberen túli poétikai térbe helyezik a regényt, amelyet a magyar irodalom mostanában kezd felfedezni. Ha pedig hozzávesszük, hogy ebben a nem emberi esztétikai fordulatban a líra járt az élen, nem a próza, úgy az Odakint sötétebb valóban egyszerre jelzi a kezdetét valami újnak, illetve számol le a régivel. Utóbbiak persze mi, felesleges emberek volnánk: az általunk teremtett és szétrohasztott világban, ahogy az elbeszélő véli, „ha valakinek van egy kevés esze, már rég megölte magát”.

Agave Könyvek, 2017, 276 oldal, 2980 Ft

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.