Könyv

Yotam Ottolenghi, Sami Tamimi: Jeruzsálem – A több ezer éves város sokszínű konyhája

  • - kg -
  • 2017. február 12.

Könyv

Régi nóta, hogy tízmillió futballszakértő országa vagyunk, olyannyira régi, hogy ma már nem is teljesen fedi a valóságot, hiszen immár tízmillió futball- és gasztroszakértő országa vagyunk, és ha mindehhez hozzávesszük, hogy akadnak még Közel-Kelet-szakértők is köztünk, akkor igazán szép jövőt jósolhatunk Ottolenghi és Tamimi kemény táblás, jeruzsálemi konyhaszakértésének. Már csak azért is, mert könyvüket megelőzte a híre, a két Jeruzsálemből származó szerző (Sami a keleti arab, Yotam a nyugati zsidó városrészbe született bele) művét egyenesen úgy emlegetik bennfentes, konyhaközeli körökben, hogy ez a gasztronómia kis feketéje, csak hogy Coco Chanel se maradjon ki a buliból. Ahogy nem maradhat ki a buliból az izraeli–palesztin viszály sem, enélkül nem is lehetne hiteles egyetlen Jeruzsálemről szóló szakmunka sem, még akkor sem, ha jelen mű a konyha felől közelíti meg a várost. És a konyha felől tulajdonképpen teljes az egyetértés, nem kizárt, hogy ha a paradicsomos-hagymás kuszkuszt is bevonnák a konfliktus feloldásába, mely mindkét szerző gyermekkorát bearanyozta, gyorsabb politikai eredményeket sikerülne elérni. A padlizsán jelentősége sem elhanyagolható a térségben, a népek olvasztótégelyének alján alighanem mindig kell lennie egy kis padlizsánnak. A za’atarról is sok jót olvashatunk, a szerzők nem kevesebbet állítanak, mint hogy e lehengerlő fűszerkeverék egyenlő az otthon illatával. Ennek az illatnak a 19. századi, kelet-európai zsidó változatáról Körner András Kóstoló a múltból című konyha- és családtörténeti remeklésének Riza nénije tudna sokat mesélni. De most Yotam és Sami mesél, például Ruth töltött paprikájáról vagy a borítón díszelgő csodáról, mely magyarra fordítva: sült tojás báránnyal, tahinivel és szumákkal – csak hogy egy igazi fúziós gyöngyszemmel zárjuk kritikátlanul lelkes sorainkat.

Gabo, 2016, 320 oldal, 5990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.