Régi nóta, hogy tízmillió futballszakértő országa vagyunk, olyannyira régi, hogy ma már nem is teljesen fedi a valóságot, hiszen immár tízmillió futball- és gasztroszakértő országa vagyunk, és ha mindehhez hozzávesszük, hogy akadnak még Közel-Kelet-szakértők is köztünk, akkor igazán szép jövőt jósolhatunk Ottolenghi és Tamimi kemény táblás, jeruzsálemi konyhaszakértésének. Már csak azért is, mert könyvüket megelőzte a híre, a két Jeruzsálemből származó szerző (Sami a keleti arab, Yotam a nyugati zsidó városrészbe született bele) művét egyenesen úgy emlegetik bennfentes, konyhaközeli körökben, hogy ez a gasztronómia kis feketéje, csak hogy Coco Chanel se maradjon ki a buliból. Ahogy nem maradhat ki a buliból az izraeli–palesztin viszály sem, enélkül nem is lehetne hiteles egyetlen Jeruzsálemről szóló szakmunka sem, még akkor sem, ha jelen mű a konyha felől közelíti meg a várost. És a konyha felől tulajdonképpen teljes az egyetértés, nem kizárt, hogy ha a paradicsomos-hagymás kuszkuszt is bevonnák a konfliktus feloldásába, mely mindkét szerző gyermekkorát bearanyozta, gyorsabb politikai eredményeket sikerülne elérni. A padlizsán jelentősége sem elhanyagolható a térségben, a népek olvasztótégelyének alján alighanem mindig kell lennie egy kis padlizsánnak. A za’atarról is sok jót olvashatunk, a szerzők nem kevesebbet állítanak, mint hogy e lehengerlő fűszerkeverék egyenlő az otthon illatával. Ennek az illatnak a 19. századi, kelet-európai zsidó változatáról Körner András Kóstoló a múltból című konyha- és családtörténeti remeklésének Riza nénije tudna sokat mesélni. De most Yotam és Sami mesél, például Ruth töltött paprikájáról vagy a borítón díszelgő csodáról, mely magyarra fordítva: sült tojás báránnyal, tahinivel és szumákkal – csak hogy egy igazi fúziós gyöngyszemmel zárjuk kritikátlanul lelkes sorainkat.
Gabo, 2016, 320 oldal, 5990 Ft
