Akkor még a nagy tapasztalatú nemzetközi üzleti mogul szerepéből beszélt, és azt mondta, hogy például német üzleti partnerei – miközben lenyomják Amerikát, vetette közbe – nem veszik az ilyet jó néven. Ha hiszünk is benne, ne hangoztassuk, tette hozzá. Ő most inkább vissza akarná venni a világtól, amit Amerika adott neki, furcsa lenne még azt is mondani, hogy kivételesek vagyunk! Miközben 18 milliárd dollár az államadósság!
Más népek természetesen sokszor megütköznek ezen a rögeszmén. Obama elnök Szíriával kapcsolatos egyik 2013-as megnyilvánulására, amely ebből a (nemzeti) hivatásból fakadó erkölcsi kötelességnek nevezte a vérontás megakadályozását, csípőből tüzelt Vlagyimir Putyin a másnapi New York Times véleményoldalán. Kirívóan veszélyes magunkat különlegesnek gondolnunk, így az orosz elnök, akármi is legyen az okunk rá. Nem szabad elfelejtenünk, amikor az áldását kérjük, hogy Isten előtt mind egyenlők vagyunk.
De miért gondolják az amerikaiak magukat kivételesnek? Erre a kérdésre is kitér monográfiájának alapvetésében Peterecz Zoltán történész, aki az ELTE BTK-n szerezte PhD-jét ebben a témában, és jelenleg Egerben tanít. Nagyon pontosan és módszeresen érvel témaválasztásának relevanciája mellett. A fogalomban legalább három komponenst szoktak megkülönböztetni. Az egyik elem az, hogy az amerikai történelem más, mint bármelyik más országé vagy nemzeté az Óvilágban, hiszen a folyamattal, ami a Függetlenségi Nyilatkozattal tetőződött be, valami példátlanul új kezdődött. A másik elem a küldetéstudattal kapcsolatos: Amerika hivatása az egész világot jobbá tenni. A harmadik elem logikailag inkább az előző kettőből levont következtetés: Amerika népe kivételesebb mindenki másnál. A történész szerző az egészet a kezdetektől származtatja, listáját a fogalom összetevőire vonatkozóan Istennel kezdi, majd a gondviseléssel, a kereszténységgel és a választott néppel folytatja. A mai politikai diskurzusban ezek hátrább sorolódtak, a telepesek által alapított egykori civilizációt (ígéret földje) a szabadság letéteményeseként és a történelem felettiségben láttatják, a szabadságjogok közül pedig a republikanizmus került előrébb a vallásszabadsághoz képest. A mítosz szekularizációja a határvidék, a folyamatos bevándorlás és más tényezők hatására azután teljesedett ki, érvel a szerző, hogy a telepesek már nemcsak a túlélést, hanem a kedvező életfeltételeket is meg tudták maguknak teremteni.
Peterecz a kulcsfogalmat kiterjesztetten értelmezi, mert igen összetett, összecsúszik a hivatkozott mítoszokkal. Könyve így az egész észak-amerikai történelem lényeglátó, más diszciplínákra is nyitott elemzését képes adni. Az amerikai történelem nagy korszakai adják a könyv fejezeteinek fő beosztását, de a közéleti, különösen a világpolitikai érdeklődésű olvasó elsősorban a zárófejezetre lesz kíváncsi, amelyben a hidegháború megszűnése óta eltelt évekről van szó.
Amikor ’91 után jött 911. Clintonnál még jó szándékú hegemón törekvéseket említ a szerző, később viszont G. W. Bush azzal követelt legitimációt a terror elleni háborúhoz, hogy „ha országunk nem vezeti a szabadság ügyét, azt más nem fogja”. Nem a fő pártpolitikai törésvonalon vált szét a mítosz értelmezése: Obama is megkapja a magáét, amiért „arrogáns” módon épp a Nobel-békedíj átvételekor tudta emlegetni a világban állandóan jelen lévő gonoszt. Obama éppen Lincolnhoz próbált visszanyúlni: „Amerika a föld legutolsó és legnagyobb reménye”, de azért nem annyira fanatikusan képviselte ezt a küldetésmítoszt, mint elődje.
A zárófejezet konklúziója (spoiler alert: „akkor mégsem kivételes”) és a bevezetőre visszautaló utószó kontextusteremtése (néhány más nép, köztük a magyarok identitásmítoszának különlegességkomponenséről) kiemelik a kötetet az egyvonalú monográfiák köréből. Magyarics Tamás könyvének (Az Egyesült Államok külpolitikájának története) kétkötetes, friss, bővített kiadása után így is újabb átfogó amerikanisztikai monográfia született, amely mind az egyetemi oktatásban, mind műveltségi kézikönyvként hasznos és értékes. A nagy presztízsű kiadótól viszont egy stilisztikai szerkesztés még dukált volna.
Gondolat, 2016, 316 oldal, 3450 Ft
