Könyv

Kiválasztott nép

Peterecz Zoltán: A kivételes Amerika

  • Zipernovszky Kornél
  • 2017.02.12 13:01

Könyv

Trump egy hónappal azelőtt, hogy bejelentette volna indulását a posztért, egy tévéműsorban alávágott a kivételességre vonatkozó nemzeti axiómának, amikor azt felelte a riporternek, hogy nem szereti a kifejezést.

Akkor még a nagy tapasztalatú nemzetközi üzleti mogul szerepéből beszélt, és azt mondta, hogy például német üzleti partnerei – miközben lenyomják Amerikát, vetette közbe – nem veszik az ilyet jó néven. Ha hiszünk is benne, ne hangoztassuk, tette hozzá. Ő most inkább vissza akarná venni a világtól, amit Amerika adott neki, furcsa lenne még azt is mondani, hogy kivételesek vagyunk! Miközben 18 milliárd dollár az államadósság!

Más népek természetesen sokszor megütköznek ezen a rögeszmén. Obama elnök Szíriával kapcsolatos egyik 2013-as megnyilvánulására, amely ebből a (nemzeti) hivatásból fakadó erkölcsi kötelességnek nevezte a vér­ontás megakadályozását, csípőből tüzelt Vlagyimir Putyin a másnapi New York Times véleményoldalán. Kirívóan veszélyes magunkat különlegesnek gondolnunk, így az orosz elnök, akármi is legyen az okunk rá. Nem szabad elfelejtenünk, amikor az áldását kérjük, hogy Isten előtt mind egyenlők vagyunk.

De miért gondolják az amerikaiak magukat kivételesnek? Erre a kérdésre is kitér monográfiájának alapvetésében Peterecz Zoltán történész, aki az ELTE BTK-n szerezte PhD-jét ebben a témában, és jelenleg Egerben tanít. Nagyon pontosan és módszeresen érvel témaválasztásának relevanciája mellett. A fogalomban legalább három komponenst szoktak megkülönböztetni. Az egyik elem az, hogy az amerikai történelem más, mint bármelyik más országé vagy nemzeté az Óvilágban, hiszen a folyamattal, ami a Függetlenségi Nyilatkozattal tetőződött be, valami példátlanul új kezdődött. A másik elem a küldetéstudattal kapcsolatos: Amerika hivatása az egész világot jobbá tenni. A harmadik elem logikailag inkább az előző kettőből levont következtetés: Amerika népe kivételesebb mindenki másnál. A történész szerző az egészet a kezdetektől származtatja, listáját a fogalom összetevőire vonatkozóan Istennel kezdi, majd a gondviseléssel, a kereszténységgel és a választott néppel folytatja. A mai politikai diskurzusban ezek hátrább sorolódtak, a telepesek által alapított egykori civilizációt (ígéret földje) a szabadság letéteményeseként és a történelem felettiségben láttatják, a szabadságjogok közül pedig a republikanizmus került előrébb a vallásszabadsághoz képest. A mítosz szekularizációja a határvidék, a folyamatos bevándorlás és más tényezők hatására azután teljesedett ki, érvel a szerző, hogy a telepesek már nemcsak a túlélést, hanem a kedvező életfeltételeket is meg tudták maguknak teremteni.

Peterecz a kulcsfogalmat kiterjesztetten értelmezi, mert igen összetett, összecsúszik a hivatkozott mítoszokkal. Könyve így az egész észak-amerikai történelem lényeglátó, más diszciplínákra is nyitott elemzését képes adni. Az amerikai történelem nagy korszakai adják a könyv fejezeteinek fő beosztását, de a köz­életi, különösen a világpolitikai érdeklődésű olvasó elsősorban a zárófejezetre lesz kíváncsi, amelyben a hidegháború megszűnése óta eltelt évekről van szó.

Amikor ’91 után jött 911. Clintonnál még jó szándékú hegemón törekvéseket említ a szerző, később viszont G. W. Bush azzal követelt legitimációt a terror elleni háborúhoz, hogy „ha országunk nem vezeti a szabadság ügyét, azt más nem fogja”. Nem a fő pártpolitikai törésvonalon vált szét a mítosz értelmezése: Obama is megkapja a magáét, amiért „arrogáns” módon épp a Nobel-békedíj átvételekor tudta emlegetni a világban állandóan jelen lévő gonoszt. Obama éppen Lincolnhoz próbált visszanyúlni: „Amerika a föld legutolsó és legnagyobb reménye”, de azért nem annyira fanatikusan képviselte ezt a küldetésmítoszt, mint elődje.

A zárófejezet konklúziója (spoiler alert: „akkor mégsem kivételes”) és a bevezetőre visszautaló utószó kontextusteremtése (néhány más nép, köztük a magyarok identitásmítoszának különlegességkomponenséről) kiemelik a kötetet az egyvonalú monográfiák köréből. Magyarics Tamás könyvének (Az Egyesült Államok külpolitikájának története) kétkötetes, friss, bővített kiadása után így is újabb átfogó amerikanisztikai monográfia született, amely mind az egyetemi oktatásban, mind műveltségi kézikönyvként hasznos és értékes. A nagy presztízsű kiadótól viszont egy stilisztikai szerkesztés még dukált volna.

Gondolat, 2016, 316 oldal, 3450 Ft

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.

„Ekkora szakadék máshol nincs”

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?