Mindenesetre szeptember 11-én a parameter.sk egy nappal korábbi podcastjának linkjét is földobta a virtuális hullámverés, és emiatt kivételesen hálával tartozunk neki. A téma a dátumnak megfelelően a húsz évvel ezelőtti amerikai merényletek emlékezete volt, a valamivel több mint félórás műsor pedig fejenként pár percben kikérdezett néhány olyan személyt, akik valamiképpen érintettek voltak a tragédiában. Persze egyiküknek sem túl közvetlen az érintettsége, de a merítés széles: a testközeltől a szakmai életet befolyásoló hatások bemutatásáig tart.
Az efféle beszélgetős műsoroknak egyetlen titka van: a megszólalók jó megválogatása, akiknek, még ha nem is feltétlenül ismert emberek, de releváns mondanivalójuk van.
A parameter.sk podcastjében ezúttal Juhász László, a lap vezető szerkesztője volt a kérdező, az öt válaszadó pedig kellemesen sokféle szempontból idézte fel a terrortámadás napjához fűződő emlékeit. Elsőként Latkóczy Emese, a New York-i székhelyű Hungarian Human Rights Foundation ügyvezető igazgatója szólalt meg. Helyben élőként talán őt érintette a legmélyebben a tragédia, évekig lappangó poszttraumás tünetekről számolt be. Erős kép volt, ahogy a hetekig érezhető füstszagot felidézte, vagy az eltűnteket kereső cetlik sokaságát. Leglényegesebb megjegyzése ugyanakkor alighanem 9/11 közös tapasztalatára világított rá, miszerint a merénylők a szabadságot vették el mindannyiunktól, egy kötöttebb, gyanakvóbb, szigorúbb világot hagyva maguk után. Latkóczy után az akkor épp Amerikában haknizó Kautzky Armand a puszta véletlenségből az események közepébe keveredő kívülálló nézőpontját hozza magával. Egy nappal a merényletek előtt még az Empire State Buildingnél fotózkodott (a kép hátterében elmondása szerint ott az ikertornyok sziluettje is), másnap pedig már a washingtoni hotel ablakából figyelte a Pentagonból felszálló füstöt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
