Rádió

A szabadságot vették el

Podcast 9/11 évfordulóján

Kritika

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Mindenesetre szeptember 11-én a parameter.sk egy nappal korábbi podcastjának linkjét is földobta a virtuális hullámverés, és emiatt kivételesen hálával tartozunk neki. A téma a dátumnak megfelelően a húsz évvel ezelőtti amerikai merényletek emlékezete volt, a valamivel több mint félórás műsor pedig fejenként pár percben kikérdezett néhány olyan személyt, akik valamiképpen érintettek voltak a tragédiában. Persze egyiküknek sem túl közvetlen az érintettsége, de a merítés széles: a testközeltől a szakmai életet befolyásoló hatások bemutatásáig tart.

Az efféle beszélgetős műsoroknak egyetlen titka van: a megszólalók jó megválogatása, akiknek, még ha nem is feltétlenül ismert emberek, de releváns mondanivalójuk van.

A parameter.sk podcastjében ezúttal Juhász László, a lap vezető szerkesztője volt a kérdező, az öt válaszadó pedig kellemesen sokféle szempontból idézte fel a terrortámadás napjához fűződő emlékeit. Elsőként Latkóczy Emese, a New York-i székhelyű Hungarian Human Rights Foundation ügyvezető igazgatója szólalt meg. Helyben élőként talán őt érintette a legmélyebben a tragédia, évekig lappangó poszttraumás tünetekről számolt be. Erős kép volt, ahogy a hetekig érezhető füstszagot felidézte, vagy az eltűnteket kereső cetlik sokaságát. Leglényegesebb megjegyzése ugyanakkor alighanem 9/11 közös tapasztalatára világított rá, miszerint a merénylők a szabadságot vették el mindannyiunktól, egy kötöttebb, gyanakvóbb, szigorúbb világot hagyva maguk után. Latkóczy után az akkor épp Amerikában haknizó Kautzky Armand a puszta véletlenségből az események közepébe keveredő kívülálló nézőpontját hozza magával. Egy nappal a merényletek előtt még az Empire State Buildingnél fotózkodott (a kép hátterében elmondása szerint ott az ikertornyok sziluettje is), másnap pedig már a washingtoni hotel ablakából figyelte a Pentagonból felszálló füstöt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.