Rádió

A szabadságot vették el

Podcast 9/11 évfordulóján

Kritika

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Mindenesetre szeptember 11-én a parameter.sk egy nappal korábbi podcastjának linkjét is földobta a virtuális hullámverés, és emiatt kivételesen hálával tartozunk neki. A téma a dátumnak megfelelően a húsz évvel ezelőtti amerikai merényletek emlékezete volt, a valamivel több mint félórás műsor pedig fejenként pár percben kikérdezett néhány olyan személyt, akik valamiképpen érintettek voltak a tragédiában. Persze egyiküknek sem túl közvetlen az érintettsége, de a merítés széles: a testközeltől a szakmai életet befolyásoló hatások bemutatásáig tart.

Az efféle beszélgetős műsoroknak egyetlen titka van: a megszólalók jó megválogatása, akiknek, még ha nem is feltétlenül ismert emberek, de releváns mondanivalójuk van.

A parameter.sk podcastjében ezúttal Juhász László, a lap vezető szerkesztője volt a kérdező, az öt válaszadó pedig kellemesen sokféle szempontból idézte fel a terrortámadás napjához fűződő emlékeit. Elsőként Latkóczy Emese, a New York-i székhelyű Hungarian Human Rights Foundation ügyvezető igazgatója szólalt meg. Helyben élőként talán őt érintette a legmélyebben a tragédia, évekig lappangó poszttraumás tünetekről számolt be. Erős kép volt, ahogy a hetekig érezhető füstszagot felidézte, vagy az eltűnteket kereső cetlik sokaságát. Leglényegesebb megjegyzése ugyanakkor alighanem 9/11 közös tapasztalatára világított rá, miszerint a merénylők a szabadságot vették el mindannyiunktól, egy kötöttebb, gyanakvóbb, szigorúbb világot hagyva maguk után. Latkóczy után az akkor épp Amerikában haknizó Kautzky Armand a puszta véletlenségből az események közepébe keveredő kívülálló nézőpontját hozza magával. Egy nappal a merényletek előtt még az Empire State Buildingnél fotózkodott (a kép hátterében elmondása szerint ott az ikertornyok sziluettje is), másnap pedig már a washingtoni hotel ablakából figyelte a Pentagonból felszálló füstöt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.