Film

A bohóc hagyatéka

Humanista vámpír öngyilkos hajlamú személyt keres

Kritika

Ariane Louis-Seize első filmjének legnagyobb erénye a cukisága, ami talán kétes dicséret egy vámpíros film esetében.

Maga a vámpírmítosz az emberevő ember borzongató paradoxonára épül, filmünk pedig épp ezt a feszültséget állítja a feje tetejére, jobban mondva ezt a feszültséget fojtja meg, amikor egy emberbarát vámpírt állít a középpontba (de ne legyünk igazságtalanok, az Alkonyat már régen feltalálta az etikus, vegetáriánus vámpírokat). A barokkos című Humanista vámpír öngyilkos hajlamú személyt keres című filmben nagyítóval sem találunk szexuális feszültséget, de még vért sem nagyon (legfeljebb előre csomagolt, tasakos formában). Sasha (Sara Montpetit) leginkább az újsütetű, Jenna Ortega-féle Wednesday Addams rokona, aki csak ímmel-ámmal dédelget sötét gondolatokat, nem őrizgeti kisállatok kipreparált koponyáit, és a végén még a szíve is meglágyul – csak a forma gótikus, a tartalom kevésbé.

Sasha büszke vámpírdinasztia sarja, akik becsületes vadászattal szerzik meg a betevő falatot. Sajnos a lány egy gyerekkori trauma hatására (a szülők elfogyasztják a kislány szülinapi zsúrjára érkező bohócot) rendellenes empátiát kezd érezni az emberek iránt, ezért fogai sem bújnak elő. Szüleinek egyre kevesebb türelmük van ahhoz, hogy cumisüvegre hajazó vérzsákokból lássák el emberbarát gyermeküket, ezért rámenős és a gyilkolást kedvvel végző unokatestvére gondjaira bízzák, hátha mellette megtanul vadászni. Egy éjszaka találkozik az öngyilkosságra készülő Paullal (Félix-Antoine Bénard), aki önként felajánlkozik neki. Ám Sasha egyre jobban megkedveli a fiút… Senkit nem fog meglepni a félénken bontakozó szerelmi szál, az viszont már igen, hogy filmünk még az igazán szemérmes Alkonyatnál is diszkrétebb. Hiába kínálkozik egy erős szexuális metafora Sasha Paul jelenlétében előbújó fogacskáira, a film minden erejével kerüli a pikánsabb felhangokat (ami külön mulatságos az olyan dupla fenekű női vámpír/kannibál horrorok fényében, mint a Csadoros vérszívó vagy a Nyers). A film inkább bájos félénkségével hódít: kétségtelenül magával ragadó a montreali mesevilág, ahol a halandók mit sem sejtenek a párhuzamosan létező vámpírközösségről (melynek saját orvosai és fogorvosai is vannak). Louis-Seize biztos kézzel és vizuális gegek sorával szövi a sajátos atmoszférát, ami a rövidke játékidőnek hála kárpótolni tud a soványka cselekményért. A végkifejlet senkit sem fog meglepni, a film nem üli meg a gyomrunkat, hiszen a kezdetben megígért morális dilemmák kibontásával sem fárasztja a nézőket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.