Film

A bohóc hagyatéka

Humanista vámpír öngyilkos hajlamú személyt keres

Kritika

Ariane Louis-Seize első filmjének legnagyobb erénye a cukisága, ami talán kétes dicséret egy vámpíros film esetében.

Maga a vámpírmítosz az emberevő ember borzongató paradoxonára épül, filmünk pedig épp ezt a feszültséget állítja a feje tetejére, jobban mondva ezt a feszültséget fojtja meg, amikor egy emberbarát vámpírt állít a középpontba (de ne legyünk igazságtalanok, az Alkonyat már régen feltalálta az etikus, vegetáriánus vámpírokat). A barokkos című Humanista vámpír öngyilkos hajlamú személyt keres című filmben nagyítóval sem találunk szexuális feszültséget, de még vért sem nagyon (legfeljebb előre csomagolt, tasakos formában). Sasha (Sara Montpetit) leginkább az újsütetű, Jenna Ortega-féle Wednesday Addams rokona, aki csak ímmel-ámmal dédelget sötét gondolatokat, nem őrizgeti kisállatok kipreparált koponyáit, és a végén még a szíve is meglágyul – csak a forma gótikus, a tartalom kevésbé.

Sasha büszke vámpírdinasztia sarja, akik becsületes vadászattal szerzik meg a betevő falatot. Sajnos a lány egy gyerekkori trauma hatására (a szülők elfogyasztják a kislány szülinapi zsúrjára érkező bohócot) rendellenes empátiát kezd érezni az emberek iránt, ezért fogai sem bújnak elő. Szüleinek egyre kevesebb türelmük van ahhoz, hogy cumisüvegre hajazó vérzsákokból lássák el emberbarát gyermeküket, ezért rámenős és a gyilkolást kedvvel végző unokatestvére gondjaira bízzák, hátha mellette megtanul vadászni. Egy éjszaka találkozik az öngyilkosságra készülő Paullal (Félix-Antoine Bénard), aki önként felajánlkozik neki. Ám Sasha egyre jobban megkedveli a fiút… Senkit nem fog meglepni a félénken bontakozó szerelmi szál, az viszont már igen, hogy filmünk még az igazán szemérmes Alkonyatnál is diszkrétebb. Hiába kínálkozik egy erős szexuális metafora Sasha Paul jelenlétében előbújó fogacskáira, a film minden erejével kerüli a pikánsabb felhangokat (ami külön mulatságos az olyan dupla fenekű női vámpír/kannibál horrorok fényében, mint a Csadoros vérszívó vagy a Nyers). A film inkább bájos félénkségével hódít: kétségtelenül magával ragadó a montreali mesevilág, ahol a halandók mit sem sejtenek a párhuzamosan létező vámpírközösségről (melynek saját orvosai és fogorvosai is vannak). Louis-Seize biztos kézzel és vizuális gegek sorával szövi a sajátos atmoszférát, ami a rövidke játékidőnek hála kárpótolni tud a soványka cselekményért. A végkifejlet senkit sem fog meglepni, a film nem üli meg a gyomrunkat, hiszen a kezdetben megígért morális dilemmák kibontásával sem fárasztja a nézőket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.