Könyv

Az idő krokodilszeme

Piros Vera: A fáraó megérkezik Lisszabonba

Kritika

Nem az apa, csak az emléke: az utolsó, rögzült, az emlékezet mélyén „bebalzsamozott”, mozdulatlanná szilárdult képe jelenik meg Lisszabonban, ahol a lánya – a családi Bibliába írt bejegyzés szerint Andrea, az ismerősei számára Verocska – él férjével, Teóval és a gyermekeivel.

Az apa és a gyermek kapcsolatára rávetített szakrális minta sajátos változatát is felismerhetjük a verses regény (más értelmezés szerint: hosszabb poéma) központi metaforájában, ahol a „fáraó” az isteni tekintély megtestesítője. A metafora feloldását a 92. oldalon találjuk: „Az ablakon keresztül figyelem apámat. Apám szép. Két hete egyre szebb. Az elmúlt két hétig nem tudtam, hogy szép. Várakozik. Aztán a fáraó előlép.” A haldokló apáról maradt utolsó kép emlékeztet a szarkofágban fekvő múmialéten túli „itt maradottságára”: „Apám / a kórházi ágyon, fekete pólóban, erre gondolok / az előző éjszaka, minden éjszaka, mert nem sikerül / elaludnom…” Az emléknek a két világ, a látszat és a valóság közötti lebegésére utal a „krokodilszem” prológusban megjelenő képe is: „Mintha az idő krokodilszeme repedésnyire nyílna, két világ között lebegő kőtutaj…”

A versek (olykor nem csak szabadon áramló sorok, rímes töredékek is) és a – gondolatritmus alakította – prózai szövegek (prózaversek?) a gyász feldolgozásának és a halál elfogadásának naplójává állnak össze. A bejegyzések a hol lírai alanyként, hol elbeszélőként megszólaló Vera több mint két évig tartó gyászmunkájáról szólnak. A lírai beszédmód az erőteljesebb. Hullámzó érzésekről számol be a beszélő; e versbeszéd belőlünk is hasonló befogadói reakciókat vált ki.

A haldoklás testi megnyilvánulásainál megrendítőbbek a saját halálról és a szeretteink elmúlásáról szóló gondolatok megragadhatatlansága, a kifejezés nehézségei: „Gondolkozik, böfög, előre-hátra dől / a fotelben, fejét tenyerébe dönti, lányom, / nem tudom megfogalmazni. (…) Nem mondhatom meg neki, nem tudom / mikor lehet megmondani, hogy ilyen az, amikor a halál / a testben egyre nagyobb helyet foglal, hogy rohamosan / kiszorul az élet…”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.