Tévésorozat

A búsképű Smiley

Utolsó befutók

Kritika

Az irodát telefingó és beosztottjait lyukas zokniban inzultáló Gary Oldman és a szigorú kiskosztümjeiben, szigorúan összepréselt ajkakkal dirigáló Kristin Scott Thomas az MI5 táplálékláncának két véglete: a hűvös üveggel és fémmel burkolt felső vezetés és a dohos, ragacsos kis irodákba száműzött kegyvesztettek, akik ilyen-olyan okok miatt felsültek a kémszakmában.

A kémek krémjét és a páriákat nem győzi tárgyi környezetükkel, szokásaikkal és külsejükkel tapinthatóvá-szagolhatóvá festeni az Utolsó befutók: elég csak rájuk pillantani, máris látjuk, hová tartoznak (és milyen információkhoz van hozzáférési engedélyük). Persze, jó, lassan rotyogó kémthrillerhez illően hamar kikacsint a nézőre a szereplők vélt vagy valós kompetenciáját illetően; sokszor a vén, girhes lovak jobban húznak a drága méneknél.

A két világ közötti gyors zuhanást egy feltörekvő, forrófejű ügynök révén tapasztalhatjuk meg, aki egy nevetséges, de potenciálisan halálos tévedés miatt elbukik egy nyilvános kiképzési feladatot. Összekeveri a gyanúsított ingének és pólójának színét, emiatt a próbafeladat „merénylője” fel tud robbantani egy utasokkal teli vonatot. A legendás kémfelmenőkkel rendelkező Cartwright (Jack Lowden) ezért a megszégyenült kémek elfekvőjében, a Slough House-ban köt ki, ahol a régi csillogásából mára semmit sem őrző Jackson Lamb (Oldman) sanyargatja a rá bízott csapatot. Büntetésből mindannyian értelmetlen, unalmas feladatokkal bíbelődnek, míg az „igazi” kémek megmentik Angolhont. Persze az izgága Cart­wright itt sem bír magával; túlórában elkezd nyomozni egy szélsőjobboldali újságíró után, akinek kapcsolatai elvezethetnek egy fasiszta sejthez, amely egy elrabolt muszlim diák kivégzését tervezi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.