A kémek krémjét és a páriákat nem győzi tárgyi környezetükkel, szokásaikkal és külsejükkel tapinthatóvá-szagolhatóvá festeni az Utolsó befutók: elég csak rájuk pillantani, máris látjuk, hová tartoznak (és milyen információkhoz van hozzáférési engedélyük). Persze, jó, lassan rotyogó kémthrillerhez illően hamar kikacsint a nézőre a szereplők vélt vagy valós kompetenciáját illetően; sokszor a vén, girhes lovak jobban húznak a drága méneknél.
A két világ közötti gyors zuhanást egy feltörekvő, forrófejű ügynök révén tapasztalhatjuk meg, aki egy nevetséges, de potenciálisan halálos tévedés miatt elbukik egy nyilvános kiképzési feladatot. Összekeveri a gyanúsított ingének és pólójának színét, emiatt a próbafeladat „merénylője” fel tud robbantani egy utasokkal teli vonatot. A legendás kémfelmenőkkel rendelkező Cartwright (Jack Lowden) ezért a megszégyenült kémek elfekvőjében, a Slough House-ban köt ki, ahol a régi csillogásából mára semmit sem őrző Jackson Lamb (Oldman) sanyargatja a rá bízott csapatot. Büntetésből mindannyian értelmetlen, unalmas feladatokkal bíbelődnek, míg az „igazi” kémek megmentik Angolhont. Persze az izgága Cartwright itt sem bír magával; túlórában elkezd nyomozni egy szélsőjobboldali újságíró után, akinek kapcsolatai elvezethetnek egy fasiszta sejthez, amely egy elrabolt muszlim diák kivégzését tervezi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
