A rendező, Ari Aster már évek óta az amerikai független film egyik üdvöskéje: leginkább Robert Eggers és Jordan Peele társaságában emlegetik, mint a műfajt megújító horror auteurt. Első, Örökség című mozijával generációkon átívelő traumákat vett górcső alá, míg a legutóbbival, a Fehér éjszakákkal kihűlt szerelemből faragott egy pogány rituálékkal átitatott fordított Disney-hercegnős mesét. Mindkettő hatalmas sikert aratott, Aster pedig megkapta a lehetőséget, hogy elkészítse eddigi legambiciózusabb és legdrágább projektjét: az A24 stúdió 35 millió dollárt és látszólag teljes művészi szabadságot biztosított neki. Ő pedig már hosszú évek óta készült Beau megpróbáltatásainak vászonra vitelére, 2011-ben előtanulmánynak is beillő rövidfilmet is forgatott róla. Az Amitől félünk végül egy háromórás, zavarba ejtően kafkai mozi lett, amelyben a rendező egyszerre néz szembe saját félelmeivel és traumáival, összegzi eddigi munkáit és állít pellengérre minket, akik popcornnal felszerelve ülünk be erre a szenvedéstripre.
A főszereplő, Beau Wasserman egy félénk és gátlásos figura, aki inkább egy korosodó férfi testébe zárt gyereknek tűnik Joaquin Phoenix tökéletes alakításában. Beau számára a világ egy szabályok nélküli, kegyetlen hely, amelyben mindent mocsok és kosz borít, az utcán hajléktalanok és hullák hevernek, az életét pedig hol egy pucér késes gyilkos, hol egy mérgező pók fenyegeti. Sehol nincs biztonságban, ráadásul hatalmas feladat vár rá: apja halálának évfordulójára haza kell utaznia rettegett édesanyjához.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
