Olyan érzésünk támad, mintha az Utószó lenne a főszöveg ebben a könyvben, és az azt megelőző versek egyfajta illusztrációként szolgálnának: tessék, erről beszélek, ilyeneket írtam, amikor még az egész világ nem hevert a lábam, azaz a regényeim lába előtt. Nagyképűség ugyanakkor még sincs a dologban, azt valamiképp kilúgozza az önirónia.
A szerző ebben a kísérőszövegben az íróvá (azaz előbb költővé) válását meséli el, s az éppen ugyanolyan, mint amilyenek általában az efféle történetek lenni szoktak (az elején szívás, aztán jó lesz), csak épp az izlandi couleur locale dob rajta egy jelentőset – már legalábbis innen, Kelet-Közép-Európa pusztáiról nézve. Az ugyan nem derül ki, hogy eleve külföldi (netán egyenesen magyar) olvasóknak készült-e a szöveg, de az a gyanúnk, hogy nem igazán, vagy ha mégis, akkor nem túl fair a szerzőtől az a rengeteg izlandi irodalmi hivatkozás, amelyeknek a kilencvenkilenc százaléka hozzáférhetetlen fordításban (az egy százalék Halldór Laxness lenne, de pont az ő itt említett műve sem elérhető magyarul).
Ám akit érdekel, hogy egy pályakezdő izlandi költőjelölt a 70-es évek végén, a 80-asok elején kiket olvasott, milyen kortársakra figyelt, mely mesterekre nézett fel, hová járt irodalmi estekre, és hogyan reménykedett abban, hogy a reykjavíki „Írók Boltjában” majd bestseller lesz a verseskötete (nem lett), az itt most tobzódhat a nevekben és könyvcímekben. Személyes kedvencünk még így, olvasatlanul is az izlandi atomköltők csoportja lett. Stefánsson bő lére eresztve és precíz okadatolással elmondja, hogyan lett a bukdácsoló tanulóból, az elveszett, halüzemben robotoló kamaszból – ha nem is világhíres elbeszélő, odáig nem jut el, de – publikáló, számon tartott költő. Nem rossz sztori, éppen olyan, amilyenek az író későbbi regényeiben is elő-előfordulnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
