Könyv

A halgyári sózó

Jón Kalman Stefánsson: Versek

Kritika

Hosszú, kissé modoros, de messze nem haszontalan utószó kíséretében jelent meg a hazánkban is elképesztően népszerű izlandi író verseskötete.

Olyan érzésünk támad, mintha az Utószó lenne a főszöveg ebben a könyvben, és az azt megelőző versek egyfajta illusztrációként szolgálnának: tessék, erről beszélek, ilyeneket írtam, amikor még az egész világ nem hevert a lábam, azaz a regényeim lába előtt. Nagyképűség ugyanakkor még sincs a dologban, azt valamiképp kilúgozza az önirónia.

A szerző ebben a kísérőszövegben az íróvá (azaz előbb költővé) válását meséli el, s az éppen ugyanolyan, mint amilyenek általában az efféle történetek lenni szoktak (az elején szívás, aztán jó lesz), csak épp az izlandi couleur locale dob rajta egy jelentőset – már legalábbis innen, Kelet-Közép-Európa pusztáiról nézve. Az ugyan nem derül ki, hogy eleve külföldi (netán egyenesen magyar) olvasóknak készült-e a szöveg, de az a gyanúnk, hogy nem igazán, vagy ha mégis, akkor nem túl fair a szerzőtől az a rengeteg izlandi irodalmi hivatkozás, amelyeknek a kilencvenkilenc százaléka hozzáférhetetlen fordításban (az egy százalék Halldór Laxness lenne, de pont az ő itt említett műve sem elérhető magyarul).

Ám akit érdekel, hogy egy pályakezdő izlandi költőjelölt a 70-es évek végén, a 80-asok elején kiket olvasott, milyen kortársakra figyelt, mely mesterekre nézett fel, hová járt irodalmi estekre, és hogyan reménykedett abban, hogy a reykjavíki „Írók Boltjában” majd bestseller lesz a verseskötete (nem lett), az itt most tobzódhat a nevekben és könyvcímekben. Személyes kedvencünk még így, olvasatlanul is az izlandi atomköltők csoportja lett. Stefánsson bő lére eresztve és precíz okadatolással elmondja, hogyan lett a bukdácsoló tanulóból, az elveszett, halüzemben robotoló kamaszból – ha nem is világhíres elbeszélő, odáig nem jut el, de – publikáló, számon tartott költő. Nem rossz sztori, éppen olyan, amilyenek az író későbbi regényei­ben is elő-előfordulnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.