Kiállítás

Keserédes felelősség

Gáldi Vinkó Andi X Hin: „If You Knew It, Why Didn’t You Do Something About It?”

Kritika

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Gáldi Vinkó Andi fotóművész esetében is megtörtént ez a tematikus váltás, ám ő ezzel nemzetközi sikert ért el: a Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back sorozatával 2023-ban elnyert egy nagy presztízsű brit díjat, a Kraszna-Krausz Foundation Photography Book Awardot.

A fényképeivel a New Yorker, a Vogue vagy a Dazed magazinokban szereplő művész mostani kiállításán e sorozatát viszi tovább (a kiállításon látható videó­ban vissza is utal a díjnyertes mű egy-egy munkájára), annyiban másként, hogy a hangsúly a nyiladozó értelmű, mindenre kíváncsi és fogékony lánygyermek „szemszögére” helyeződik át. Ám ez mégsem teljesen így igaz, mert láthatunk ugyan gyerekrajzokat is, de a „gyermeki hangot” a Hongkongban született, Londonban élő street art művész, illusztrátor és festő, Hin fényképekre írt, ákombákom szövegei jelenítik meg. Hinről annyit lehet tudni, hogy „eredetileg arról álmodozott, hogy profi labdarúgó lesz”, de egy súlyos lábsérülés után fel kellett hagynia a sporttal. Ezek után vált ismertté a When I Grow Up I Want to Be… sorozatával, amelyben alakok, mint Putyin, Kadhafi, Erdoğan, Szaddám Huszein vagy Oszama bin Laden jelennek meg egyfajta „példaképként”. De hasonlóan ismert lett Hin a teremtés történetét feldolgozó Adam & Eve című könyve is, amelynek borítóján ló és egyszarvú üzekedik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.