Sokaknak talán mély, nehezen megközelíthető hősnőiről emlékezetes (ahogy ez már lenni szokott női filmrendezők esetében), de Campion fáradhatatlan és avatott ismerője a férfiaknak (és pózaiknak) is. Különösen annak a mérgező fajtának, amelyik megnyomorítja saját magát és a környezetét is, de a rejtegetett érzékenységűnek, sebzettnek és megalázottnak is, amelyet csak a legintimebb helyzetekben szabad megmutatni. A kutya karmai közt talán a legszélesebb skáláról vonultatja fel Campion komplex férfialakjait és az ő maszkjaikat. A nőknek alig marad hely ebben a bűzös, zsarnoki férfimikrokozmoszban…
Két nagyon eltérő jellemű fivért követünk 1925-ben, Montanában. George Burbank (Jesse Plemons) szelíd és egyszerű, szinte piperkőcnek tűnik a mosdatlan, kérges Phil Burbank (Benedict Cumberbatch) mellett. Phil tulajdonképpen egy élő fosszília: egész lényével a vadnyugat letűnt korát és értékeit igyekszik megtestesíteni, ebbe kapaszkodik. Úgy él saját mocskában, állataival és hasonlóan durva segédei között, mintha nem egy vagyonos földbirtokos volna házvezetőnővel és tágas szalonnal. Amikor testvére feleségül vesz egy szerény, özvegy kocsmárosnőt (Kirsten Dunst) és magához veszi annak hallgatag, félszeg fiát (Kodi Smit-McPhee) átrendeződnek a Burbank ház despotikus, megfélemlítésen alapuló viszonyai. Phil új áldozata a lágy, halk szavú Pete lesz, akinek érzékenysége már önmagában merénylet a cowboy zajos, varacskos macsósága ellen. A férfi uralma alatt ki-ki saját vérmérséklete szerint igazodik: George igyekszik kitérni, Rose az ivásba menekül, Pete pedig csendben figyel, miközben állatokat boncolgat szobájában, orvosi tanulmányaira készülve. Mindenkit meglep, amikor Phil hirtelen szárnyai alá veszi a fiút – lovagolni tanítja és lasszót fon neki –, miközben egyre zavarosabbá válik, hogy ki hálóz be kit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
