Film

A varacsk alatt

Jane Campion: A kutya karmai közt

Kritika

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

Sokaknak talán mély, nehezen megközelíthető hősnőiről emlékezetes (ahogy ez már lenni szokott női filmrendezők esetében), de Campion fáradhatatlan és avatott ismerője a férfiaknak (és pózaiknak) is. Különösen annak a mérgező fajtának, amelyik megnyomorítja saját magát és a környezetét is, de a rejtegetett érzékenységűnek, sebzettnek és megalázottnak is, amelyet csak a legintimebb helyzetekben szabad megmutatni. A kutya karmai közt talán a legszélesebb skáláról vonultatja fel Campion komplex férfialakjait és az ő maszkjaikat. A nőknek alig marad hely ebben a bűzös, zsarnoki férfimikrokozmoszban…

Két nagyon eltérő jellemű fivért követünk 1925-ben, Montanában. George Burbank (Jesse Plemons) szelíd és egyszerű, szinte piperkőcnek tűnik a mosdatlan, kérges Phil Burbank (Benedict Cumberbatch) mellett. Phil tulajdonképpen egy élő fosszília: egész lényével a vadnyugat letűnt korát és értékeit igyekszik megtestesíteni, ebbe kapaszkodik. Úgy él saját mocskában, állataival és hasonlóan durva segédei között, mintha nem egy vagyonos földbirtokos volna házvezetőnővel és tágas szalonnal. Amikor testvére feleségül vesz egy szerény, özvegy kocsmárosnőt (Kirsten Dunst) és magához veszi annak hallgatag, félszeg fiát (Kodi Smit-McPhee) átrendeződnek a Burbank ház despotikus, megfélemlítésen alapuló viszonyai. Phil új áldozata a lágy, halk szavú Pete lesz, akinek érzékenysége már önmagában merénylet a cowboy zajos, varacskos macsósága ellen. A férfi uralma alatt ki-ki saját vérmérséklete szerint igazodik: George igyekszik kitérni, Rose az ivásba menekül, Pete pedig csendben figyel, miközben állato­kat boncolgat szobájában, orvosi tanulmá­nyai­ra készülve. Mindenkit meglep, amikor Phil hirtelen szárnyai alá veszi a fiút – lovagolni tanítja és lasszót fon neki –, miközben egyre zavarosabbá válik, hogy ki hálóz be kit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”