Film

A varacsk alatt

Jane Campion: A kutya karmai közt

Kritika

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

Sokaknak talán mély, nehezen megközelíthető hősnőiről emlékezetes (ahogy ez már lenni szokott női filmrendezők esetében), de Campion fáradhatatlan és avatott ismerője a férfiaknak (és pózaiknak) is. Különösen annak a mérgező fajtának, amelyik megnyomorítja saját magát és a környezetét is, de a rejtegetett érzékenységűnek, sebzettnek és megalázottnak is, amelyet csak a legintimebb helyzetekben szabad megmutatni. A kutya karmai közt talán a legszélesebb skáláról vonultatja fel Campion komplex férfialakjait és az ő maszkjaikat. A nőknek alig marad hely ebben a bűzös, zsarnoki férfimikrokozmoszban…

Két nagyon eltérő jellemű fivért követünk 1925-ben, Montanában. George Burbank (Jesse Plemons) szelíd és egyszerű, szinte piperkőcnek tűnik a mosdatlan, kérges Phil Burbank (Benedict Cumberbatch) mellett. Phil tulajdonképpen egy élő fosszília: egész lényével a vadnyugat letűnt korát és értékeit igyekszik megtestesíteni, ebbe kapaszkodik. Úgy él saját mocskában, állataival és hasonlóan durva segédei között, mintha nem egy vagyonos földbirtokos volna házvezetőnővel és tágas szalonnal. Amikor testvére feleségül vesz egy szerény, özvegy kocsmárosnőt (Kirsten Dunst) és magához veszi annak hallgatag, félszeg fiát (Kodi Smit-McPhee) átrendeződnek a Burbank ház despotikus, megfélemlítésen alapuló viszonyai. Phil új áldozata a lágy, halk szavú Pete lesz, akinek érzékenysége már önmagában merénylet a cowboy zajos, varacskos macsósága ellen. A férfi uralma alatt ki-ki saját vérmérséklete szerint igazodik: George igyekszik kitérni, Rose az ivásba menekül, Pete pedig csendben figyel, miközben állato­kat boncolgat szobájában, orvosi tanulmá­nyai­ra készülve. Mindenkit meglep, amikor Phil hirtelen szárnyai alá veszi a fiút – lovagolni tanítja és lasszót fon neki –, miközben egyre zavarosabbá válik, hogy ki hálóz be kit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.