Film

A saját törvényei szerint

Jórgosz Lánthimosz: Szegény párák

  • SzSz
  • 2024. január 31.

Kritika

A nyelv hatalom, hiszen amit képesek vagyunk megnevezni, azt birtokoljuk is. Mindez Jórgosz Lánthimosz rendezői bemutatkozásában különösen plasztikusan jelenik meg. A 2009-es Kutyafogban egy manipulatív apa a szó szoros értelmében fogva tartja családját: fia és lányai már felnőttek, ám nem tehetik ki a lábukat az udvarról, mert azt hiszik, kint borzalmak várnak rájuk.

Nap mint nap magnókazettán hallgatnak nyelvleckéket, amelyek a számukra ismeretlen szavakat magyarázzák meg: ezek szerint a tenger például egyfajta bőrfotel, az országút egy erős szél, míg a kirándulás egy olyan anyag, amelyből a padló is készül. A praktikák ellenére mégsem sikerül teljes zsarnokság alatt tartani a családját: az apró réseken átszivárog a kíváncsiság, amely végül az egész rendszert összezúzza.

Hasonló megy végbe a rendező legújabb filmjében is. Az Alasdair Gray novelláján alapuló Szegény párák főhőse Bella Baxter, egy szerencsétlen sorsú nő, aki terhesen egy hídról vetette magát a mélybe. Még a halál beállta előtt rátalált egy briliáns, ám rendhagyó módszereiről ismert tudós, dr. Godwin Baxter, akinek szenvedélye a reanimáció. Ó, és az, hogy fajok keveredésével új állatokat hozzon létre. Bellára úgy tekint, mint eddigi kísérleteinek koronájára: a hasában növekedő gyermek agyát a nő fejébe ülteti, így a felnőtt asszonynak csecsemőként kell újra megtanulnia járni, beszélni, érezni. A Kutyafoghoz hasonlóan itt is kulcsfontosságú a nyelv: míg Bella babanyelven gügyög, nevelője gyakorlatilag bármit megtehet vele – és úgy is tekint rá, mint egyfajta tabula rasára, akinek fejét ő maga töltheti meg gondolatokkal.

A nő azonban bámulatos fejlődésnek indul – köszönhetően annak is, hogy Max McCandles néven egy nevelőt fogadnak mellé, aki egyben a kísérlet adatait is hűen jegyzeteli –, nemsokára pedig tehetetlen csecsemőből akaratos tinédzserré válik. Jellemző, hogy az őt életre keltő tudóst csak Atyámnak nevezi. S Baxter doktor bárhogy is igyekszik óvni teremtményét, abban felébrednek a természetes ösztönök. Először csak nevelője, majd egy bájgúnár szerencsevadász, Duncan Wedderburn veti ki rá a hálóját. Amint Bella megismeri a szex örömeit, nincs megállás: a nő elindul a maga útján, hogy felfedezze testét és vágyait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.