Film

A saját törvényei szerint

Jórgosz Lánthimosz: Szegény párák

  • SzSz
  • 2024. január 31.

Kritika

A nyelv hatalom, hiszen amit képesek vagyunk megnevezni, azt birtokoljuk is. Mindez Jórgosz Lánthimosz rendezői bemutatkozásában különösen plasztikusan jelenik meg. A 2009-es Kutyafogban egy manipulatív apa a szó szoros értelmében fogva tartja családját: fia és lányai már felnőttek, ám nem tehetik ki a lábukat az udvarról, mert azt hiszik, kint borzalmak várnak rájuk.

Nap mint nap magnókazettán hallgatnak nyelvleckéket, amelyek a számukra ismeretlen szavakat magyarázzák meg: ezek szerint a tenger például egyfajta bőrfotel, az országút egy erős szél, míg a kirándulás egy olyan anyag, amelyből a padló is készül. A praktikák ellenére mégsem sikerül teljes zsarnokság alatt tartani a családját: az apró réseken átszivárog a kíváncsiság, amely végül az egész rendszert összezúzza.

Hasonló megy végbe a rendező legújabb filmjében is. Az Alasdair Gray novelláján alapuló Szegény párák főhőse Bella Baxter, egy szerencsétlen sorsú nő, aki terhesen egy hídról vetette magát a mélybe. Még a halál beállta előtt rátalált egy briliáns, ám rendhagyó módszereiről ismert tudós, dr. Godwin Baxter, akinek szenvedélye a reanimáció. Ó, és az, hogy fajok keveredésével új állatokat hozzon létre. Bellára úgy tekint, mint eddigi kísérleteinek koronájára: a hasában növekedő gyermek agyát a nő fejébe ülteti, így a felnőtt asszonynak csecsemőként kell újra megtanulnia járni, beszélni, érezni. A Kutyafoghoz hasonlóan itt is kulcsfontosságú a nyelv: míg Bella babanyelven gügyög, nevelője gyakorlatilag bármit megtehet vele – és úgy is tekint rá, mint egyfajta tabula rasára, akinek fejét ő maga töltheti meg gondolatokkal.

A nő azonban bámulatos fejlődésnek indul – köszönhetően annak is, hogy Max McCandles néven egy nevelőt fogadnak mellé, aki egyben a kísérlet adatait is hűen jegyzeteli –, nemsokára pedig tehetetlen csecsemőből akaratos tinédzserré válik. Jellemző, hogy az őt életre keltő tudóst csak Atyámnak nevezi. S Baxter doktor bárhogy is igyekszik óvni teremtményét, abban felébrednek a természetes ösztönök. Először csak nevelője, majd egy bájgúnár szerencsevadász, Duncan Wedderburn veti ki rá a hálóját. Amint Bella megismeri a szex örömeit, nincs megállás: a nő elindul a maga útján, hogy felfedezze testét és vágyait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.