Színház

Az elveszett iránytű

Istentelen ifjúság

Kritika

Ödön von Horváth sokat játszott drámái, a Mesél a bécsi erdő és a Kasimir és Karoline címének hallatán rögtön a harmincas évek Németországára, a fasizálódásra asszociálunk. S arra, hogy ezeket a darabokat általában akkor veszik elő a színházak, ha a máról szeretnének beszélni.

Nincs ez másképp jelen esetben sem. Az alkotók most azonban egy kevésbé ismert regényt választottak a szerzőtől. Persze van ennek is színpadi előzménye itthon, Vidovszky György 2008-ban gyerekszereplőkkel rendezte meg a Bárka Színházban.

Az új, Nagy Péter István rendezéséhez készült színpadi adaptáció Hárs Anna, Sándor Júlia és Nagy Péter István munkája, akik Ödön von Horváth más műveiből is merítettek, a keretjáték például a Korunk gyermeke című regényéből származik. Egy utalásban elrejtették az Istentelen ifjúság keletkezési évét is: a darabbeli gyilkosságot egy 1937 gramm súlyú kővel követik el. De egyébként is nyilvánvaló, hogy mikor és hol járunk, egy propagandától harsogó, a militarizálás lázában égő Németországban, ahol a diákok a tavaszi szünetet egy kiképzőtáborban töltik, az iskolában pedig dolgozatot kell írni a gyarmatok hasznáról. S aki nem szőke, az annyit is ér. A szövegbe kerülnek mai utalások is a „különleges katonai művelettől” a honvédségi toborzóplakátig. Az egy felvonásba, két órába sűrített játékban a főszereplő tanár narrációja váltakozik a dramatikus jelenetekkel. Jól szerkesztett monológok adnak lehetőséget a színészi megmutatkozásokra. Összességében egy feszes, az epikát nagyrészt levetkező szövegkönyv született.

Kálmán Eszter díszletének alapérzete a fényekkel és azok hiányával megtámasztott homály és köd. A tábori jelenetekben mintha mindig ott bujkálna valami fenyegető veszély a sötét kontúrú fenyők mögött. Szemünkbe időnként lámpák világítanak, csak sejteni mögöttük az ismeretlen valaki jelenlétét. Pattantyus Dóra iskolai és tábori egyenruhát megjelenítő jelmezei és szőke parókái eltakarják az egyéniséget, egyneműsítenek. Ugyanezt a célt szolgálja, hogy – a regénytől eltérően – itt a diákszereplőknek nincs teljes nevük, csak egy-egy betűvel jelölik őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.