Színház

Az elveszett iránytű

Istentelen ifjúság

Kritika

Ödön von Horváth sokat játszott drámái, a Mesél a bécsi erdő és a Kasimir és Karoline címének hallatán rögtön a harmincas évek Németországára, a fasizálódásra asszociálunk. S arra, hogy ezeket a darabokat általában akkor veszik elő a színházak, ha a máról szeretnének beszélni.

Nincs ez másképp jelen esetben sem. Az alkotók most azonban egy kevésbé ismert regényt választottak a szerzőtől. Persze van ennek is színpadi előzménye itthon, Vidovszky György 2008-ban gyerekszereplőkkel rendezte meg a Bárka Színházban.

Az új, Nagy Péter István rendezéséhez készült színpadi adaptáció Hárs Anna, Sándor Júlia és Nagy Péter István munkája, akik Ödön von Horváth más műveiből is merítettek, a keretjáték például a Korunk gyermeke című regényéből származik. Egy utalásban elrejtették az Istentelen ifjúság keletkezési évét is: a darabbeli gyilkosságot egy 1937 gramm súlyú kővel követik el. De egyébként is nyilvánvaló, hogy mikor és hol járunk, egy propagandától harsogó, a militarizálás lázában égő Németországban, ahol a diákok a tavaszi szünetet egy kiképzőtáborban töltik, az iskolában pedig dolgozatot kell írni a gyarmatok hasznáról. S aki nem szőke, az annyit is ér. A szövegbe kerülnek mai utalások is a „különleges katonai művelettől” a honvédségi toborzóplakátig. Az egy felvonásba, két órába sűrített játékban a főszereplő tanár narrációja váltakozik a dramatikus jelenetekkel. Jól szerkesztett monológok adnak lehetőséget a színészi megmutatkozásokra. Összességében egy feszes, az epikát nagyrészt levetkező szövegkönyv született.

Kálmán Eszter díszletének alapérzete a fényekkel és azok hiányával megtámasztott homály és köd. A tábori jelenetekben mintha mindig ott bujkálna valami fenyegető veszély a sötét kontúrú fenyők mögött. Szemünkbe időnként lámpák világítanak, csak sejteni mögöttük az ismeretlen valaki jelenlétét. Pattantyus Dóra iskolai és tábori egyenruhát megjelenítő jelmezei és szőke parókái eltakarják az egyéniséget, egyneműsítenek. Ugyanezt a célt szolgálja, hogy – a regénytől eltérően – itt a diákszereplőknek nincs teljes nevük, csak egy-egy betűvel jelölik őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.