Színház

Az elveszett iránytű

Istentelen ifjúság

Kritika

Ödön von Horváth sokat játszott drámái, a Mesél a bécsi erdő és a Kasimir és Karoline címének hallatán rögtön a harmincas évek Németországára, a fasizálódásra asszociálunk. S arra, hogy ezeket a darabokat általában akkor veszik elő a színházak, ha a máról szeretnének beszélni.

Nincs ez másképp jelen esetben sem. Az alkotók most azonban egy kevésbé ismert regényt választottak a szerzőtől. Persze van ennek is színpadi előzménye itthon, Vidovszky György 2008-ban gyerekszereplőkkel rendezte meg a Bárka Színházban.

Az új, Nagy Péter István rendezéséhez készült színpadi adaptáció Hárs Anna, Sándor Júlia és Nagy Péter István munkája, akik Ödön von Horváth más műveiből is merítettek, a keretjáték például a Korunk gyermeke című regényéből származik. Egy utalásban elrejtették az Istentelen ifjúság keletkezési évét is: a darabbeli gyilkosságot egy 1937 gramm súlyú kővel követik el. De egyébként is nyilvánvaló, hogy mikor és hol járunk, egy propagandától harsogó, a militarizálás lázában égő Németországban, ahol a diákok a tavaszi szünetet egy kiképzőtáborban töltik, az iskolában pedig dolgozatot kell írni a gyarmatok hasznáról. S aki nem szőke, az annyit is ér. A szövegbe kerülnek mai utalások is a „különleges katonai művelettől” a honvédségi toborzóplakátig. Az egy felvonásba, két órába sűrített játékban a főszereplő tanár narrációja váltakozik a dramatikus jelenetekkel. Jól szerkesztett monológok adnak lehetőséget a színészi megmutatkozásokra. Összességében egy feszes, az epikát nagyrészt levetkező szövegkönyv született.

Kálmán Eszter díszletének alapérzete a fényekkel és azok hiányával megtámasztott homály és köd. A tábori jelenetekben mintha mindig ott bujkálna valami fenyegető veszély a sötét kontúrú fenyők mögött. Szemünkbe időnként lámpák világítanak, csak sejteni mögöttük az ismeretlen valaki jelenlétét. Pattantyus Dóra iskolai és tábori egyenruhát megjelenítő jelmezei és szőke parókái eltakarják az egyéniséget, egyneműsítenek. Ugyanezt a célt szolgálja, hogy – a regénytől eltérően – itt a diákszereplőknek nincs teljes nevük, csak egy-egy betűvel jelölik őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.