Színház

Páholyból

Hidegháborús színházi gyűjtemény

Kritika

Félig színháztörténeti forrás, félig hírszerzési kuriózum, s egészében a kölcsönös meg nem értés nagy példatára: ez az OSA netes felületén böngészhetővé tett Hidegháborús színházi gyűjtemény, amely a Szabad Európa Rádió New York-i irodájának magyar színházi mappáját, valamint a rádió kutatóintézetének személyi aktáiból merített válogatást kínálja most megismerésre.

Cikk-kivágások, disszidensi beszámolók, pesti (vagy állítólag pesti) pletykákról és színpadi viccekről szóló feljegyzések, hírek és rémhírek sorjáznak itt elénk, s e szükségképpen vegyes anyagot lapozgatva könnyen átérezhetjük az információmorzsák hajdani begyűjtőinek nehéz helyzetét. Hiszen a SZER-nél a látszólagos túlkínálat közepette is igen kevésből dolgoztak, ráadásul a vasfüggöny túloldaláról hozzánk áttekintve felettébb csekély volt az esélyük arra, hogy egészen pontosan megértsék, mi is történik az ötvenes évek magyar színházi világában. Mert ha a lényeget, vagyis a hazai kultúra szovjetizálásának drasztikus folyamatát világosan fel is ismerték, a részletek, a beszélői pozíciók és a taktikai-stratégiai árnyalatkülönbségek helyes megítélése szinte lehetetlennek bizonyult számukra.

Ez persze nem meglepő, elvégre az 1949-et követő néhány év során valósággal tátongó nyelvi-fogalmi szakadék támadt az itthoni praxis és a szabad világban élő értelmezők között. Onnan nézve jószerint minden fejlemény abszurdnak és erőszakosnak tűnt, igazán nem minden alap nélkül. Nyilvánvalóan a leghálásabb példa minderre az az 1954-es disszidensi beszámoló (pontosabban annak összefoglalása), amely egy állítólagos művészi magán-összejövetel illegális kabaréjelenetét írja le a kos(s)zőrrel. Ebben a szkeccsben két színész mint a megváltót, úgy várja a szakembert, a kosszőrt, aki színre lépés előtt hiteles (vagyis sáros, kormos stb.) melósokká maszkírozza majd őket. A karikírozott eljárás, tudjuk, valóságos volt: Sulyok Mária például ez idő tájt előadás előtt párszor mindig feltörölte az öltözője padlóját azzal a tréningruhával, amelyben aztán marósnőt kellett alakítania. De amíg a jelenet leírása abszurditásában is hiteles és korjellemző, addig az ugyanebben a dokumentumban olvasható budapesti színházi hírek (Tímár Józsefről és Solthy Györgyről) már inkább csak félig helytállóak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.