Színház

Páholyból

Hidegháborús színházi gyűjtemény

Kritika

Félig színháztörténeti forrás, félig hírszerzési kuriózum, s egészében a kölcsönös meg nem értés nagy példatára: ez az OSA netes felületén böngészhetővé tett Hidegháborús színházi gyűjtemény, amely a Szabad Európa Rádió New York-i irodájának magyar színházi mappáját, valamint a rádió kutatóintézetének személyi aktáiból merített válogatást kínálja most megismerésre.

Cikk-kivágások, disszidensi beszámolók, pesti (vagy állítólag pesti) pletykákról és színpadi viccekről szóló feljegyzések, hírek és rémhírek sorjáznak itt elénk, s e szükségképpen vegyes anyagot lapozgatva könnyen átérezhetjük az információmorzsák hajdani begyűjtőinek nehéz helyzetét. Hiszen a SZER-nél a látszólagos túlkínálat közepette is igen kevésből dolgoztak, ráadásul a vasfüggöny túloldaláról hozzánk áttekintve felettébb csekély volt az esélyük arra, hogy egészen pontosan megértsék, mi is történik az ötvenes évek magyar színházi világában. Mert ha a lényeget, vagyis a hazai kultúra szovjetizálásának drasztikus folyamatát világosan fel is ismerték, a részletek, a beszélői pozíciók és a taktikai-stratégiai árnyalatkülönbségek helyes megítélése szinte lehetetlennek bizonyult számukra.

Ez persze nem meglepő, elvégre az 1949-et követő néhány év során valósággal tátongó nyelvi-fogalmi szakadék támadt az itthoni praxis és a szabad világban élő értelmezők között. Onnan nézve jószerint minden fejlemény abszurdnak és erőszakosnak tűnt, igazán nem minden alap nélkül. Nyilvánvalóan a leghálásabb példa minderre az az 1954-es disszidensi beszámoló (pontosabban annak összefoglalása), amely egy állítólagos művészi magán-összejövetel illegális kabaréjelenetét írja le a kos(s)zőrrel. Ebben a szkeccsben két színész mint a megváltót, úgy várja a szakembert, a kosszőrt, aki színre lépés előtt hiteles (vagyis sáros, kormos stb.) melósokká maszkírozza majd őket. A karikírozott eljárás, tudjuk, valóságos volt: Sulyok Mária például ez idő tájt előadás előtt párszor mindig feltörölte az öltözője padlóját azzal a tréningruhával, amelyben aztán marósnőt kellett alakítania. De amíg a jelenet leírása abszurditásában is hiteles és korjellemző, addig az ugyanebben a dokumentumban olvasható budapesti színházi hírek (Tímár Józsefről és Solthy Györgyről) már inkább csak félig helytállóak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.