Színház

Páholyból

Hidegháborús színházi gyűjtemény

Kritika

Félig színháztörténeti forrás, félig hírszerzési kuriózum, s egészében a kölcsönös meg nem értés nagy példatára: ez az OSA netes felületén böngészhetővé tett Hidegháborús színházi gyűjtemény, amely a Szabad Európa Rádió New York-i irodájának magyar színházi mappáját, valamint a rádió kutatóintézetének személyi aktáiból merített válogatást kínálja most megismerésre.

Cikk-kivágások, disszidensi beszámolók, pesti (vagy állítólag pesti) pletykákról és színpadi viccekről szóló feljegyzések, hírek és rémhírek sorjáznak itt elénk, s e szükségképpen vegyes anyagot lapozgatva könnyen átérezhetjük az információmorzsák hajdani begyűjtőinek nehéz helyzetét. Hiszen a SZER-nél a látszólagos túlkínálat közepette is igen kevésből dolgoztak, ráadásul a vasfüggöny túloldaláról hozzánk áttekintve felettébb csekély volt az esélyük arra, hogy egészen pontosan megértsék, mi is történik az ötvenes évek magyar színházi világában. Mert ha a lényeget, vagyis a hazai kultúra szovjetizálásának drasztikus folyamatát világosan fel is ismerték, a részletek, a beszélői pozíciók és a taktikai-stratégiai árnyalatkülönbségek helyes megítélése szinte lehetetlennek bizonyult számukra.

Ez persze nem meglepő, elvégre az 1949-et követő néhány év során valósággal tátongó nyelvi-fogalmi szakadék támadt az itthoni praxis és a szabad világban élő értelmezők között. Onnan nézve jószerint minden fejlemény abszurdnak és erőszakosnak tűnt, igazán nem minden alap nélkül. Nyilvánvalóan a leghálásabb példa minderre az az 1954-es disszidensi beszámoló (pontosabban annak összefoglalása), amely egy állítólagos művészi magán-összejövetel illegális kabaréjelenetét írja le a kos(s)zőrrel. Ebben a szkeccsben két színész mint a megváltót, úgy várja a szakembert, a kosszőrt, aki színre lépés előtt hiteles (vagyis sáros, kormos stb.) melósokká maszkírozza majd őket. A karikírozott eljárás, tudjuk, valóságos volt: Sulyok Mária például ez idő tájt előadás előtt párszor mindig feltörölte az öltözője padlóját azzal a tréningruhával, amelyben aztán marósnőt kellett alakítania. De amíg a jelenet leírása abszurditásában is hiteles és korjellemző, addig az ugyanebben a dokumentumban olvasható budapesti színházi hírek (Tímár Józsefről és Solthy Györgyről) már inkább csak félig helytállóak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.