Színház

Páholyból

Hidegháborús színházi gyűjtemény

Kritika

Félig színháztörténeti forrás, félig hírszerzési kuriózum, s egészében a kölcsönös meg nem értés nagy példatára: ez az OSA netes felületén böngészhetővé tett Hidegháborús színházi gyűjtemény, amely a Szabad Európa Rádió New York-i irodájának magyar színházi mappáját, valamint a rádió kutatóintézetének személyi aktáiból merített válogatást kínálja most megismerésre.

Cikk-kivágások, disszidensi beszámolók, pesti (vagy állítólag pesti) pletykákról és színpadi viccekről szóló feljegyzések, hírek és rémhírek sorjáznak itt elénk, s e szükségképpen vegyes anyagot lapozgatva könnyen átérezhetjük az információmorzsák hajdani begyűjtőinek nehéz helyzetét. Hiszen a SZER-nél a látszólagos túlkínálat közepette is igen kevésből dolgoztak, ráadásul a vasfüggöny túloldaláról hozzánk áttekintve felettébb csekély volt az esélyük arra, hogy egészen pontosan megértsék, mi is történik az ötvenes évek magyar színházi világában. Mert ha a lényeget, vagyis a hazai kultúra szovjetizálásának drasztikus folyamatát világosan fel is ismerték, a részletek, a beszélői pozíciók és a taktikai-stratégiai árnyalatkülönbségek helyes megítélése szinte lehetetlennek bizonyult számukra.

Ez persze nem meglepő, elvégre az 1949-et követő néhány év során valósággal tátongó nyelvi-fogalmi szakadék támadt az itthoni praxis és a szabad világban élő értelmezők között. Onnan nézve jószerint minden fejlemény abszurdnak és erőszakosnak tűnt, igazán nem minden alap nélkül. Nyilvánvalóan a leghálásabb példa minderre az az 1954-es disszidensi beszámoló (pontosabban annak összefoglalása), amely egy állítólagos művészi magán-összejövetel illegális kabaréjelenetét írja le a kos(s)zőrrel. Ebben a szkeccsben két színész mint a megváltót, úgy várja a szakembert, a kosszőrt, aki színre lépés előtt hiteles (vagyis sáros, kormos stb.) melósokká maszkírozza majd őket. A karikírozott eljárás, tudjuk, valóságos volt: Sulyok Mária például ez idő tájt előadás előtt párszor mindig feltörölte az öltözője padlóját azzal a tréningruhával, amelyben aztán marósnőt kellett alakítania. De amíg a jelenet leírása abszurditásában is hiteles és korjellemző, addig az ugyanebben a dokumentumban olvasható budapesti színházi hírek (Tímár Józsefről és Solthy Györgyről) már inkább csak félig helytállóak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.