Lemez

Látszólag könnyű

Ladyva: Steam Train Boogie

A boogie-woogie még az 1920-as években indult világhódító útjára Amerikából, és száz év alatt sem tűnt el teljesen a divatos zenei stílusok süllyesztőjében.

Ennél is meglepőbb, hogy a legjobb európai muzsikusok között két svájci pianistát is találunk: Silvan Zingget és Vanessa Gnaegit. Zingg egyik régebbi albumának a borítójára még azt is ráírták, hogy „Svájc boogie-woogie nagykövete”. De ma már a Ladyva művésznéven alkotó Gnaegi is magának követelhetné e címet.

A Svájc és a Dominikai Köztársaság között ingázó, harmincöt éves alkotó legújabb stúdióalbuma, a Bern közeli Mazzive Sound stúdióban rögzített Steam Train Boogie hat évvel követte az 8 to the Bar című albumot, és sokat elárul a műfaj iránti kiismerhetetlen keresletről, hogy már az a lemez is magánkiadásban jelent meg, mégis jelentős példányszámban fogyott. A mostani album fókuszában a két éve, kislemezen már megjelent Ladyvas Stomp című dal áll, a további kilenc szerzemény azonban vadonatúj. A fél óránál alig hosszabb album a Got My Mojo Working című blues sztenderddel indul, amelyben Gnaegi nem csak a bal kéz állandóan ismétlődő basszusfiguráját hozza tökéletesen, a jobbkezes, lendületes dallamvezetése is elsőrangú; Preston „Red” Foster szövegét is – a férfi elbeszélő nemét megváltoztatva – maga énekli. Saját hangjára támaszkodik a To Whom Do I Want to Lie című reggaetonos rapszódia, illetve a Youve Got This is, amely olyan meglepő és vibráló elektro-jazz, hogy Parov Stelar repertoárjában és A nagy Gatsby filmzenéjeként is megállná a helyét.

Azonban a félig rendszerekre, félig improvizációra épülő megoldások a többi darabban jobban érvényesülnek. A Steam Train Boogie, a Lobster Groove 2.0 és a JumpinThe 88s egy­aránt izgalmas, gazdagon váltakozó és gyors tempójú instrumentális dal, amelyeket hallva egyértelművé válik: a boogie-woogie csak látszólag könnyű, de valójában kifejezetten bonyolult blues zongorastílus. Ami pedig a hangulatot illeti, ezek a darabok tekinthetők az album „legboldogabb” hangzású, a klasszikus boogie-woogie-hoz legközelebb álló epizódjainak. A sokévi termésből összeállított munka végeredményben a „profi technika” és a „lendületes száguldás” kifejezésekkel jellemezhető, ám a hagyománytisztelet és az innováció között nincs olyan szerencsés egyensúly, mint napjaink ugyancsak jeles boogie-woogie-zongoristái, az amerikai Katie Webster vagy a svéd Micke Muster esetében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.