Színház

Gender a manézsban

Sean O’Casey – Horváth János Antal: A kezdet/vége

Kritika

A férfi és női szerepkör átalakulása lerágott csont, olyannyira, hogy a nemek szerepkörének egyik legmeghatározóbb új kihívása az, hogy újra és újra meg kell hallgatnunk az átalakulásukról szóló históriát. Nagyon nehéz olyan irányból közelíteni meg a témát, amely (legalább az egyik nemnél) ne szemforgatásba vagy köldöknézegetésbe torkollna.

Ravasz megoldásnak tűnik Sean O’Casey darabját újragondolni, mert az – mondhatni, megelőzve a korát – meglehetősen feminista üzenetet hordoz, amelyet a korunkra vetítve pont arra juthatunk, hogy akkora változás azért nem történt: a férfi régen is a teremtés töviskoronájaként nyomta a nő fejét, csak ezt 1937-ben még merésznek számított megjegyezni, ma meg már kötelező. A darab egy vidéki házaspár életébe enged betekintést, akik összevesznek azon, melyikük feladatai a nehezebbek, majd míg az asszony bizonyításképpen kimegy a földekre dolgozni, a férj és jó barátja házimunka gyanánt leamortizálják a lakást. Horváth János Antal ennek az alapszituációnak a nyomán rajzolta körbe a nemeket, az eredeti darabtól és olykor a józan észtől is jócskán eltávolodva – végre.

A nő áldozatot hoz, kapál, szül (néha egyszerre), éles eszű, érett és erkölcsös. A férfi pedig, a Szex és New Yorktól kezdve a gyógyszerreklámokon át a Peppa malacig többnyire egy inkompetens, felelőtlen, gyerekes kolonc a nyakán. Ki-ki a saját tapasztalatai szerint eldöntheti, hogy ez hiteles reprezentáció-e, vagy inkább a popkultúra profittermelő vezeklése a hímsovinizmus után most épp a nőuralom kulcsszóra kattintó társadalom előtt. Akárhogy is, minden alkotásra szükség van, amely finomítani tud egy szélsőséges világképet. A kezdet/vége hordozza az ehhez szükséges potenciált, de nagyon vékony a mezsgye, ahol sem hónaljszagú kiáltványba, sem a másik végletként fenyegető gendermosdatásba nem fordul egy ilyen ambíció. A kötéltáncot Földes Eszter, Molnár Áron és Mohai Tamás hármasa háló nélkül kísérli meg, és mondhatjuk, hogy elsöprő sikert aratnak.

Luca három napon belül szülni fog, minden gondolata a kicsi és az érkezéséig hátralévő tennivalók körül forog. A lámpát meg kell javítani, a babaágyat össze kell rakni, és persze kell egy jó orrszi-porszi. Szerencséjére ott van Péter, aki tettre készen várja a feladatokat – amint végzett a telefonozgatással, a videójátékkal és főleg Móric barátjával való végtelenített ökörködéssel. Luca megelégeli, hogy mindent egyedül kell csinálnia, és kicsit magára hagyja a párját, arra számítva, hogy az egyszeriben felnő a feladathoz. De nem nő. Legalábbis nem ott melegében. Jókora tortúrán kell átmennie a krisztusi korban lévő fiúnak, hogy férfi és főleg családapa válhasson belőle, nagy kihívás ez, még baráti segítséggel is – főleg baráti segítséggel. A nagyra nőtt Pat és Mat (Kétbalkezesek) párosa viszont változatos őrültségekkel, betétekkel és mutatványokkal még a fájó megkomolyodást is szórakoztatóvá tudja tenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.