Színház

Gender a manézsban

Sean O’Casey – Horváth János Antal: A kezdet/vége

Kritika

A férfi és női szerepkör átalakulása lerágott csont, olyannyira, hogy a nemek szerepkörének egyik legmeghatározóbb új kihívása az, hogy újra és újra meg kell hallgatnunk az átalakulásukról szóló históriát. Nagyon nehéz olyan irányból közelíteni meg a témát, amely (legalább az egyik nemnél) ne szemforgatásba vagy köldöknézegetésbe torkollna.

Ravasz megoldásnak tűnik Sean O’Casey darabját újragondolni, mert az – mondhatni, megelőzve a korát – meglehetősen feminista üzenetet hordoz, amelyet a korunkra vetítve pont arra juthatunk, hogy akkora változás azért nem történt: a férfi régen is a teremtés töviskoronájaként nyomta a nő fejét, csak ezt 1937-ben még merésznek számított megjegyezni, ma meg már kötelező. A darab egy vidéki házaspár életébe enged betekintést, akik összevesznek azon, melyikük feladatai a nehezebbek, majd míg az asszony bizonyításképpen kimegy a földekre dolgozni, a férj és jó barátja házimunka gyanánt leamortizálják a lakást. Horváth János Antal ennek az alapszituációnak a nyomán rajzolta körbe a nemeket, az eredeti darabtól és olykor a józan észtől is jócskán eltávolodva – végre.

A nő áldozatot hoz, kapál, szül (néha egyszerre), éles eszű, érett és erkölcsös. A férfi pedig, a Szex és New Yorktól kezdve a gyógyszerreklámokon át a Peppa malacig többnyire egy inkompetens, felelőtlen, gyerekes kolonc a nyakán. Ki-ki a saját tapasztalatai szerint eldöntheti, hogy ez hiteles reprezentáció-e, vagy inkább a popkultúra profittermelő vezeklése a hímsovinizmus után most épp a nőuralom kulcsszóra kattintó társadalom előtt. Akárhogy is, minden alkotásra szükség van, amely finomítani tud egy szélsőséges világképet. A kezdet/vége hordozza az ehhez szükséges potenciált, de nagyon vékony a mezsgye, ahol sem hónaljszagú kiáltványba, sem a másik végletként fenyegető gendermosdatásba nem fordul egy ilyen ambíció. A kötéltáncot Földes Eszter, Molnár Áron és Mohai Tamás hármasa háló nélkül kísérli meg, és mondhatjuk, hogy elsöprő sikert aratnak.

Luca három napon belül szülni fog, minden gondolata a kicsi és az érkezéséig hátralévő tennivalók körül forog. A lámpát meg kell javítani, a babaágyat össze kell rakni, és persze kell egy jó orrszi-porszi. Szerencséjére ott van Péter, aki tettre készen várja a feladatokat – amint végzett a telefonozgatással, a videójátékkal és főleg Móric barátjával való végtelenített ökörködéssel. Luca megelégeli, hogy mindent egyedül kell csinálnia, és kicsit magára hagyja a párját, arra számítva, hogy az egyszeriben felnő a feladathoz. De nem nő. Legalábbis nem ott melegében. Jókora tortúrán kell átmennie a krisztusi korban lévő fiúnak, hogy férfi és főleg családapa válhasson belőle, nagy kihívás ez, még baráti segítséggel is – főleg baráti segítséggel. A nagyra nőtt Pat és Mat (Kétbalkezesek) párosa viszont változatos őrültségekkel, betétekkel és mutatványokkal még a fájó megkomolyodást is szórakoztatóvá tudja tenni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.