Film

Aki nem tudja

Bezárt társadalom

  • - turcsányi -
  • 2024. szeptember 25.

Kritika

A napokban Budapesten parádézó veterán géniusz, Wim Wenders 1987-es remekművében, a Berlin felett az égben a gyerekek látják azt a szemükkel, amit a felnőttek el sem tudnak képzelni: az ég összes angyalait.

A masszív és termékeny német középszer több mint három évtizedes bajnoka, Sönke Wortmann (A berni csoda, Éjszaka St. Pauliban és hasonlók) ennél kilométerekkel továbbmegy, nála a gyermeké a megbocsátás, a felnőtteké a bűn, s ami még vele jár, a földi pokol.

A szituáció laboratóriumi, akár Agatha Christie is kitalálhatta volna, a Rudi Dutschke Gimnázium (szimbólum, golyóval a fejében) tanári szobájában – némi külső hozzájárulás hatására – összezárt hat dühös ember marja egymást, és önmagát. A külső hozzájárulást bizonyos Herr Prohaska, mint a neve is mutatja, egy egészen kicsi kispolgár és az ő máig sem pontosan azonosítható maroklőfegyvere szolgáltatja. Nevezett a vesztére még péntek délután is a munkahelyén veszteglő tanerőt egy rögtönzött évzáró értekezletbe kényszeríti, melynek egyetlen napirendi pontja szolgál a mű alapkonfliktusául: érettségire bocsátani valahogy az ifjabb Prohaskát, mert az atyai meglátás szerint egészen jóravaló ded. Efelől ugyan a nézőnek támadhatnak kétségei, de a film egyebek mellett az előítéletességről is szól, úgyhogy csak csínján. A kihívás ezzel együtt sem látszik megoldhatatlannak, hiszen a fiatal Prohaskát mindösszesen egy nyamvadt pontocska (a húszból) választja el az ígéret földjétől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.