A világ egyik vezető cirkuszi társulata hat év után visszatért a Trafó színpadára. Az ausztrál Circa 2018-ban mutatta be itt a Humans című előadását, amelyben az emberi lét kihívásait és felemelő pillanatait fogalmazta meg az akrobatika nyelvén. Az új, most elhozott, szintén több országot megjárt második rész az elsőben bemutatott anyag mélyebb és összetettebb rétegeit tárja fel, jelenetről jelenetre feszegetve a fizikai teljesítőképesség határait.
A produkcióban az emberi természet individuális és közösségi aspektusa is megjelenik Ori Lichtik atmoszferikus, néhol thrilleres, néhol pedig elektro-dub step stílusú zenei matériája kíséretében. Elképesztő látni, ahogy a nagyon határozott keretek között mozgó, mégis határfeszegető mozdulatok mögött az emberi létezés szinte minden vetülete felsejlik. A táncosok (akrobaták) néha mintha bizalomjátékot játszanának, úgy hajítják fel egymást a levegőbe. És van, amikor – a koreográfia részeként – elejtik társukat. Hátról hátra ugrálnak, egymás nyakába állva küzdenek az izomfáradtsággal és a gravitációval, hogy aztán magukra maradjanak. Néha mintha egy óra mutatóit jelenítenék meg, forognak körbe-körbe, aztán az egységet megbontva mutatnak be közös mutatványokat. A Humans 2.0 egyszerre játékos és veszélyes, lenyűgöző és ijesztő, laza és koncentrált testi fegyelmet követelő. Az egyes részek külön-külön kevésbé megfoghatók, maga a teljes előadás modellezi az emberi természetet.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
