Cirkusz

Minden szenvedés ellenére

Circa: Humans 2.0

Kritika

Felvillanó fények, tíz ember fekszik a színpadon. A villódzásból felsejlő mozdulatok aztán közös hullámzásba torkollnak, miközben a világítás is megnyugszik. A tagok egyszerre mozognak, aztán szépen lassan, egyesével, ki-ki a saját ritmusában folytatja, hogy aztán újra egy ritmusban létezzenek.

A világ egyik vezető cirkuszi társulata hat év után visszatért a Trafó színpadára. Az ausztrál Circa 2018-ban mutatta be itt a Humans című előadását, amelyben az emberi lét kihívásait és felemelő pillanatait fogalmazta meg az akrobatika nyelvén. Az új, most elhozott, szintén több országot megjárt második rész az elsőben bemutatott anyag mélyebb és összetettebb rétegeit tárja fel, jelenetről jelenetre feszegetve a fizikai teljesítőképesség határait.

A produkcióban az emberi természet individuális és közösségi aspektusa is megjelenik Ori Lichtik atmoszferikus, néhol thrilleres, néhol pedig elektro-dub step stílusú zenei matériája kíséretében. Elképesztő látni, ahogy a nagyon határozott keretek között mozgó, mégis határfeszegető mozdulatok mögött az emberi létezés szinte minden vetülete felsejlik. A táncosok (akrobaták) néha mint­ha bizalomjátékot játszanának, úgy hajítják fel egymást a levegőbe. És van, amikor – a koreográfia részeként – elejtik társukat. Hátról hátra ugrálnak, egymás nyakába állva küzdenek az izomfáradtsággal és a gravitációval, hogy aztán magukra maradjanak. Néha mintha egy óra mutatóit jelenítenék meg, forognak körbe-körbe, aztán az egységet megbontva mutatnak be közös mutatványokat. A Humans 2.0 egyszerre játékos és veszélyes, lenyűgöző és ijesztő, laza és koncentrált testi fegyelmet követelő. Az egyes részek külön-külön kevésbé megfoghatók, maga a teljes előadás modellezi az emberi természetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.