Színház

„Akik teleszülik”

Tapasztalt asszony

Kritika

Kövér László kijelentése, úgy tűnik, aktuális maradt. Na nem azért, mintha bármiféle köze lenne a 21. századi gondolkodásunkhoz, hanem azért, mert továbbra is mindenkinek véleménye van arról, hogy mi történjen a hálószobánkban.

És meglehetősen felszabadító ezen bosszankodni, bár az is igaz, hogy egy kissé már a bosszankodást is meguntuk. Mintha a témáról beszélni már teljes absztrakció lenne, nem kötődik semmiféle megélt tapasztalatunkhoz, ellentétben azokkal a családpolitikai intézkedésekkel, amelyek némi pénzért elválaszthatatlanná tesznek házastársi kapcsolatokat, és arra köteleznek embereket, hogy mindenáron további gyerekeket vállaljanak.

Tasnádi István 2012-es (az ősbemutató a Szabadkai Népszínházban volt, nem pontosan ugyanebben a szövegváltozatban), tehát több mint tízéves darabja egyszerre tűnik aktuálisnak és aktualitását vesztettnek. Utóbbinak azért, mert ez a diskurzus már a könyökünkön jön ki, előbbinek azért, mert jól látja Tasnádi, hogy ugyan hangyányi hangsúlyeltolódásokkal, de még mindig ettől zeng a közélet.

Az előadás egy genderről szóló konferencián kezdődik, ahol az előadók egymást elnyomva igyekeznek szóhoz jutni. Inkább a férfi nyomja el a nőt, hogy a gyakorlatban is szemléltesse a mansplaining jelenségét, habár sokkal fontosabb, hogy itt a progresszív és a konzervatív álláspont csap össze, vagy pontosabban: beszél el egymás mellett, közös nyelv és közös alapvetések hiányában. Majd ezt követően megnézünk egy, az internetes trash videók világában legendás darabot, az Azbeszt megbaszta címűt, amelynek számtalan feldolgozása létezik már az online népművészetben. A jelenetben egy gyerek születésnapi köszöntését megelőző pillanatot látunk, ahol az apa az ünnepi asztalt kamerázza, és válogatatlan nyelvi agresszióval támad a feleségére, mert az áthalad eközben a szobán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.