A kurátor, Pilinger Erzsébet e változásnak a leglátványosabb formáját állítja a középpontba, azt az utóbbi tíz évben egyre felgyorsuló folyamatot, amely a „környezeti személyiség” jogi elfogadására irányul, s amelynek sajnálatos mellékterméke, hogy egyes elméletek egyenesen elvetik az emberi önállóság és önrendelkezés fogalmát. A kurátor ezzel nyilván nem ért egyet, ezt tükrözi az is, hogy a központi művet ellenpontozó alkotások a jelen égető társadalmi problémáival foglalkoznak: az állam és a polgár konfliktusaival, az intézményi erőszak elleni egyéni és közös fellépés taktikájával, és a folyamatosan változó világban is tovább élő szerepelvárásokkal kapcsolatos stratégiákkal.
Hanna Rullmann és Faiza Ahmad Khan projektje (Habitat 2190, 2017–2019) a Calais melletti menekülttábor felszámolását és az utána következő rekultiválási folyamat nehézségeit követi nyomon. A terület egy védett növény, egy orchideaféle (Liparis loeselii, avagy lápi hagymaburok) „lakóhelye”, az akció pedig a környezeti feltételek megóvására, a környezet személyiségkénti elismerésére irányult – kevés sikerrel. A francia állam nemzetbiztonsági okokból megakadályozta, hogy a növény élőhelyét természetvédelmi területté nyilvánítsák.
A mindent felzabáló, jogokat megvonó hatalom és a közösségek helyi konfliktusára nálunk is számos példa van. Todoroff Lázár Tableaux Vivant – Delacroix: A szabadság vezeti a népet című képe 2020. október 2-án készült az SZFE előtt, amikor az őrt álló művészettörténészek a híres festményt felidéző élőképbe merevedtek (Bicskei Éva fotóhoz kapcsolódó írása kitér az életképek műfajára, a festő viszonyára a hatalommal, az akkori politikai helyzetre, illetve a festmény befogadástörténeti bukkanóira).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
