Dokumentumfilm-sorozat

Amerika lelkéért

Lawrence Wright: Isten óvja Texast

  • - turcsányi -
  • 2024. március 13.

Kritika

Egy remekművet általában nem lehet újra megcsinálni, s folytatni is csak számos megszorítással érdemes. De van, amikor sikerül.

George Lucas 1973-ban publikálta A rock nagy évtizede című filmjét (American Graffiti – van egy ősi törvény még a sámánok korából: mindennek nagyon hülye magyar címet kell adni). E szerfelett hangulatos mozidarab arról szól, hogy vidámak a kisvárosi fiúk, lányok, mert vége a középiskolának, s most még kitombolhatják magukat, de aztán el kell húzni valami egyetemre ebből a porfészekből, mert megesz minket a penész. S a végén valaki el is húz, de nem az, aki a legjobban akart menni. A többiek maradnak.

Lucasnak ezután a Csillagok háborúja következett, s a lába elé heverő világ. Arra azonban még volt érkezése, hogy az első rész írótársával (Gloria Katz-cal) megírja az American Graffiti 2-t, pályájának egyik halk bukását. Pedig a folytatás is jó film, arról szólt, hogy aki maradt, milyen gyorsan vált nyomorult lúzerré, röhejes kisvárosi balekká, vietnami áldozattá, oszlott el valahol az országút mellett a porban: az American Graffiti 2-ben rosszak a viccek, és minden kockája nagyon szomorú. Pontosan húsz évvel később (1993-ban) az akkor épp szárnya bontogatásával elfoglalt Richard Linklater is megcsinálta a maga American Graffitijét, a Tökéletlen időket (Dazed and Confused – egy Led Zeppelin-, pontosabban The Yardbirds-, még pontosabban Jesse Holmes-dal címe, csak hát van az a sámánkori törvény, mely szerint…). A Tökéletlen időkben Linklater tesz néhány udvarias, finom utalást az American Graffitire, tulajdonképpen feleslegesen, hiszen az egész film ugyanaz egy az egyben, csak húsz évvel később játszódik, 1976-ban. Ám ezzel együtt is szuverén műalkotás, mely alanyi jogán vált az amerikai indie mozi egyik alapművévé. Linklater pályáján ezután a Mielőtt lemegy a nap következett, s vele a lába elé heveredő világ. Esze ágában sem volt folytatni a Tökéletlen időket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.