Dokumentumfilm-sorozat

Amerika lelkéért

Lawrence Wright: Isten óvja Texast

  • - turcsányi -
  • 2024. március 13.

Kritika

Egy remekművet általában nem lehet újra megcsinálni, s folytatni is csak számos megszorítással érdemes. De van, amikor sikerül.

George Lucas 1973-ban publikálta A rock nagy évtizede című filmjét (American Graffiti – van egy ősi törvény még a sámánok korából: mindennek nagyon hülye magyar címet kell adni). E szerfelett hangulatos mozidarab arról szól, hogy vidámak a kisvárosi fiúk, lányok, mert vége a középiskolának, s most még kitombolhatják magukat, de aztán el kell húzni valami egyetemre ebből a porfészekből, mert megesz minket a penész. S a végén valaki el is húz, de nem az, aki a legjobban akart menni. A többiek maradnak.

Lucasnak ezután a Csillagok háborúja következett, s a lába elé heverő világ. Arra azonban még volt érkezése, hogy az első rész írótársával (Gloria Katz-cal) megírja az American Graffiti 2-t, pályájának egyik halk bukását. Pedig a folytatás is jó film, arról szólt, hogy aki maradt, milyen gyorsan vált nyomorult lúzerré, röhejes kisvárosi balekká, vietnami áldozattá, oszlott el valahol az országút mellett a porban: az American Graffiti 2-ben rosszak a viccek, és minden kockája nagyon szomorú. Pontosan húsz évvel később (1993-ban) az akkor épp szárnya bontogatásával elfoglalt Richard Linklater is megcsinálta a maga American Graffitijét, a Tökéletlen időket (Dazed and Confused – egy Led Zeppelin-, pontosabban The Yardbirds-, még pontosabban Jesse Holmes-dal címe, csak hát van az a sámánkori törvény, mely szerint…). A Tökéletlen időkben Linklater tesz néhány udvarias, finom utalást az American Graffitire, tulajdonképpen feleslegesen, hiszen az egész film ugyanaz egy az egyben, csak húsz évvel később játszódik, 1976-ban. Ám ezzel együtt is szuverén műalkotás, mely alanyi jogán vált az amerikai indie mozi egyik alapművévé. Linklater pályáján ezután a Mielőtt lemegy a nap következett, s vele a lába elé heveredő világ. Esze ágában sem volt folytatni a Tökéletlen időket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.