Dokumentumfilm-sorozat

Amerika lelkéért

Lawrence Wright: Isten óvja Texast

  • - turcsányi -
  • 2024. március 13.

Kritika

Egy remekművet általában nem lehet újra megcsinálni, s folytatni is csak számos megszorítással érdemes. De van, amikor sikerül.

George Lucas 1973-ban publikálta A rock nagy évtizede című filmjét (American Graffiti – van egy ősi törvény még a sámánok korából: mindennek nagyon hülye magyar címet kell adni). E szerfelett hangulatos mozidarab arról szól, hogy vidámak a kisvárosi fiúk, lányok, mert vége a középiskolának, s most még kitombolhatják magukat, de aztán el kell húzni valami egyetemre ebből a porfészekből, mert megesz minket a penész. S a végén valaki el is húz, de nem az, aki a legjobban akart menni. A többiek maradnak.

Lucasnak ezután a Csillagok háborúja következett, s a lába elé heverő világ. Arra azonban még volt érkezése, hogy az első rész írótársával (Gloria Katz-cal) megírja az American Graffiti 2-t, pályájának egyik halk bukását. Pedig a folytatás is jó film, arról szólt, hogy aki maradt, milyen gyorsan vált nyomorult lúzerré, röhejes kisvárosi balekká, vietnami áldozattá, oszlott el valahol az országút mellett a porban: az American Graffiti 2-ben rosszak a viccek, és minden kockája nagyon szomorú. Pontosan húsz évvel később (1993-ban) az akkor épp szárnya bontogatásával elfoglalt Richard Linklater is megcsinálta a maga American Graffitijét, a Tökéletlen időket (Dazed and Confused – egy Led Zeppelin-, pontosabban The Yardbirds-, még pontosabban Jesse Holmes-dal címe, csak hát van az a sámánkori törvény, mely szerint…). A Tökéletlen időkben Linklater tesz néhány udvarias, finom utalást az American Graffitire, tulajdonképpen feleslegesen, hiszen az egész film ugyanaz egy az egyben, csak húsz évvel később játszódik, 1976-ban. Ám ezzel együtt is szuverén műalkotás, mely alanyi jogán vált az amerikai indie mozi egyik alapművévé. Linklater pályáján ezután a Mielőtt lemegy a nap következett, s vele a lába elé heveredő világ. Esze ágában sem volt folytatni a Tökéletlen időket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.