Könyv

Amikor a világ félrement

Szalay-Berzeviczy Attila: A nagy háború százéves nyomában – Szarajevótól Trianonig; 1–2. kötet

Kritika

Az I. világháború előtti ötven év nem csak Magyarország, de az egész világ számára páratlan javulást és gyarapodást hozott.

A földrajzi felfedezésekre és a technikai haladásra építve (a néhány kivételtől eltekintve) jó szándékú kormányok felszámolták a rabszolgaságot, radikálisan visszaszorították a járványokat, javították a munkásság életkörülményeit, csökkentették az analfabetizmust, kezdték bevezetni a társadalombiztosítást és a nyugdíjat, utak és vasutak kapcsolták be a gazdasági vérkeringésbe a korábban alig megközelíthető területeket (Ázsiát és Afrikát is beleértve), az ember meghódította a levegőt. Az optimisták már az örök béke beköszöntéséről értekeztek. És akkor egy terrorista pisztolylövése nyomán lángba borult a világ, és bekövetkezett egy olyan politikai, gazdasági és társadalmi katasztrófa, amelynek a következményei máig nem múltak el. Ezt a világháborút, annak minden szenvedésével, pusztításával, az emberi kegyetlenség és hősiesség megrendítő példái­val, szinte átélhetjük ennek a különleges könyvnek a segítségével.

Szalay-Berzeviczy Attilát sokan elsősorban a Budapesti Olimpiáért Mozgalom civil egyesület elnökeként, illetve a Budapesti Értéktőzsde korábbi első embereként ismerik, de kevesen mint fotóművészt, aki páratlan emberi teljesítményeket örökít meg. Sokoldalú érdeklődésének és tehetségének a szintézise volt, hogy bejárja az I. világháború valamennyi hadszínterét, a nagy csaták színhelyét, a hősi halott milliók temetőit és emlékműveit, hogy ezek mai állapotát fényképen mutassa be. Felvette a kapcsolatot helyi hagyományőrző társaságokkal, velük együtt újra lejátszotta, mint­egy átélte a több mint száz évvel ezelőtt történteket, és ezt 2022-ben, illetve 2024-ben két vaskos kötetben jelentette meg, magyarul és angolul, szöveggel és képekkel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.

Haszon vagy ráfizetés?

Mit tartsunk a bevándorlókról? – merül fel a kérdés Németországban is. Olyan-e a migráns, hogy egész nap a lábát lógatja a dolgos németek millióinak pénzén, és azon tűnődik, miként szerezhetne kábítószert, vagy inkább megmenteni igyekszik serény munkájával az öregedő németséget a demográfiai válság következményeitől?