Könyv

Amikor a világ félrement

Szalay-Berzeviczy Attila: A nagy háború százéves nyomában – Szarajevótól Trianonig; 1–2. kötet

Kritika

Az I. világháború előtti ötven év nem csak Magyarország, de az egész világ számára páratlan javulást és gyarapodást hozott.

A földrajzi felfedezésekre és a technikai haladásra építve (a néhány kivételtől eltekintve) jó szándékú kormányok felszámolták a rabszolgaságot, radikálisan visszaszorították a járványokat, javították a munkásság életkörülményeit, csökkentették az analfabetizmust, kezdték bevezetni a társadalombiztosítást és a nyugdíjat, utak és vasutak kapcsolták be a gazdasági vérkeringésbe a korábban alig megközelíthető területeket (Ázsiát és Afrikát is beleértve), az ember meghódította a levegőt. Az optimisták már az örök béke beköszöntéséről értekeztek. És akkor egy terrorista pisztolylövése nyomán lángba borult a világ, és bekövetkezett egy olyan politikai, gazdasági és társadalmi katasztrófa, amelynek a következményei máig nem múltak el. Ezt a világháborút, annak minden szenvedésével, pusztításával, az emberi kegyetlenség és hősiesség megrendítő példái­val, szinte átélhetjük ennek a különleges könyvnek a segítségével.

Szalay-Berzeviczy Attilát sokan elsősorban a Budapesti Olimpiáért Mozgalom civil egyesület elnökeként, illetve a Budapesti Értéktőzsde korábbi első embereként ismerik, de kevesen mint fotóművészt, aki páratlan emberi teljesítményeket örökít meg. Sokoldalú érdeklődésének és tehetségének a szintézise volt, hogy bejárja az I. világháború valamennyi hadszínterét, a nagy csaták színhelyét, a hősi halott milliók temetőit és emlékműveit, hogy ezek mai állapotát fényképen mutassa be. Felvette a kapcsolatot helyi hagyományőrző társaságokkal, velük együtt újra lejátszotta, mint­egy átélte a több mint száz évvel ezelőtt történteket, és ezt 2022-ben, illetve 2024-ben két vaskos kötetben jelentette meg, magyarul és angolul, szöveggel és képekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.