Könyv

Amikor a világ félrement

Szalay-Berzeviczy Attila: A nagy háború százéves nyomában – Szarajevótól Trianonig; 1–2. kötet

Kritika

Az I. világháború előtti ötven év nem csak Magyarország, de az egész világ számára páratlan javulást és gyarapodást hozott.

A földrajzi felfedezésekre és a technikai haladásra építve (a néhány kivételtől eltekintve) jó szándékú kormányok felszámolták a rabszolgaságot, radikálisan visszaszorították a járványokat, javították a munkásság életkörülményeit, csökkentették az analfabetizmust, kezdték bevezetni a társadalombiztosítást és a nyugdíjat, utak és vasutak kapcsolták be a gazdasági vérkeringésbe a korábban alig megközelíthető területeket (Ázsiát és Afrikát is beleértve), az ember meghódította a levegőt. Az optimisták már az örök béke beköszöntéséről értekeztek. És akkor egy terrorista pisztolylövése nyomán lángba borult a világ, és bekövetkezett egy olyan politikai, gazdasági és társadalmi katasztrófa, amelynek a következményei máig nem múltak el. Ezt a világháborút, annak minden szenvedésével, pusztításával, az emberi kegyetlenség és hősiesség megrendítő példái­val, szinte átélhetjük ennek a különleges könyvnek a segítségével.

Szalay-Berzeviczy Attilát sokan elsősorban a Budapesti Olimpiáért Mozgalom civil egyesület elnökeként, illetve a Budapesti Értéktőzsde korábbi első embereként ismerik, de kevesen mint fotóművészt, aki páratlan emberi teljesítményeket örökít meg. Sokoldalú érdeklődésének és tehetségének a szintézise volt, hogy bejárja az I. világháború valamennyi hadszínterét, a nagy csaták színhelyét, a hősi halott milliók temetőit és emlékműveit, hogy ezek mai állapotát fényképen mutassa be. Felvette a kapcsolatot helyi hagyományőrző társaságokkal, velük együtt újra lejátszotta, mint­egy átélte a több mint száz évvel ezelőtt történteket, és ezt 2022-ben, illetve 2024-ben két vaskos kötetben jelentette meg, magyarul és angolul, szöveggel és képekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.