Színház

Világok harca

Papírvirágok

Kritika

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A szerelem Sneci (Kós Mátyás), a félszeg csavargó képében toppan be az életébe. Ő segít neki egy bevásárlás után az új ruhákkal megpakolt reklámtáskáit hazacipelni. A lakáshoz érve az idegen rövid téblábolás után bevallja, hogy nem csak egy csésze teát inna, de éhes is. Eva, mintha évek óta csak az alkalomra várna, ugrik a konyhába a húslevesért, s kezdődhet egymás kölcsönös, bár nem egyformán veszélyes behálózása.

Mindkettőjük áldozat: a férfi hányatott gyermek- és ifjúkora miatt kétes társaságba került (a banda tagjai nevezték el Snecinek, beszédes név, egyszerre utal a halaknak bedobott csalira, és a férfi megtévesztő viselkedésére), a gyerektelen, magányos nőt pedig az időskori elmagányosodása ejti kétségbe. Két ellentétes világ: a koros és a fiatal, a tehetős és a nincstelen. Egymás társaságára nagy szükségük van, így nem meglepő, hogy minden különbözőségük ellenére egy fedél alatt maradnak. A történet középpontjában a vagyoni helyzetük különbözőségéből fakadó feszültség áll, azon belül is annak a pszichére gyakorolt negatív hatása.

Amíg az egyikük végre kiélheti, hogy a papagáján kívül is gondoskodhat valakiről, a másik az önkifejezésben leli örömét: korábbi hobbiját, az újságfecnikből hajtogatott virágokat sutba dobja, és – Krisztus után, szabadon – az ácsmesterségre cseréli. Azonmód ki is farag egy kis széket, mutatva, hogy nem csak az asszony lakását, de az egész életét képes átrendezni. A kezdeti idill után azonban jön a feketeleves: a férfi kicsit sem az, akinek kezdetben mutatta magát.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.

Haszon vagy ráfizetés?

Mit tartsunk a bevándorlókról? – merül fel a kérdés Németországban is. Olyan-e a migráns, hogy egész nap a lábát lógatja a dolgos németek millióinak pénzén, és azon tűnődik, miként szerezhetne kábítószert, vagy inkább megmenteni igyekszik serény munkájával az öregedő németséget a demográfiai válság következményeitől?