Könyv

Amire vágyhatunk

Hanya Yanagihara: A paradicsomba

Kritika

E monumentális alternatív történelmi vízió a részben japán és koreai származású, Hawaiion felnőtt, jelenleg New Yorkban élő írónő második magyarul megjelent regénye. (Az első Egy kis élet címmel 2017-ben, a Maxim Kiadónál jött ki.) A disztópiák, az apokaliptikus regények és/vagy a queer irodalom kedvelőinek nagy öröm a könyv, de a szélesebb olvasóközönségnek is fájdalmasan aktuális témákról beszél. A rasszizmus, a vagyoni egyenlőtlenségek, a kisebbségek jogfosztottsága mellett a gyarmatosítás hatásai, a klímaválság, a migráció vagy éppen a járványkezelés mind-mind fontos kérdése a műnek.

A mintegy 700 oldalas regény több mint 200 évet felölelve a képzeletbeli, és bizonyos szempontból idilli, múltban, a kvázi reális közelmúltban/jelenben, majd az elborzasztónak vizionált jövőben játszódik. A szerző minden részben ugyanazokat a szereplőket és az egymáshoz fűződő kapcsolódásaikat értelmezi: a körülményeivel küszködő, tétova David Binghamet, a törekvő, jól érvényesülő, racionális, stabil Charles Griffith-et, és az álmokat kergető Edward Bishopot. Újra és újra, más és más „ruhában” jelennek meg a szintén vissza-visszatérő mellékszereplőkkel, pl. a különc Edennel és a melegszívű, felelős Nathaniellel együtt. Az egyes részeket összeköti a Washington square-i ház is, ahol a cselekmény nagyobb része játszódik.

Az első rész története 1893-ban indul. A polgárháborút követően az északkeleti partokon létrejött az északi Uniótól és a déli Gyarmatoktól független Szabad Államok közössége, ahol férfiak és nők egyenlők, az azonos neműek is összeházasodhatnak, sőt még gyermeket is örökbe is fogadhatnak. A befolyásos nagyapja, Nathaniel Bingham árnyékában élő, helyét nehezen találó, beteges David Bingham jól szituált, egyben feddhetetlen jellemű kérője, Charles Griffith, valamint ágrólszakadt, ráadásul gyanús üzelmekkel terhelt szerelme, Edward Bishop közt vívódik. Ez a rész a szabadelvűség ellentmondásaira világít rá és arra, hogy nem elég egyetlen tengely mentén küzdeni az egyenlőségért: az itt ábrázolt társadalomban a nemi egyenlőtlenségek és a különböző szexuális orientációk elfogadása mellett békésen megfér az osztályok közti hierarchia fenntartása (ami egyebek mellett az elrendezett házasságokban is megnyilvánul), valamint a faji előítéletek, a gyermekmunka és a nyomor megtűrése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.