Könyv

Amire vágyhatunk

Hanya Yanagihara: A paradicsomba

Kritika

E monumentális alternatív történelmi vízió a részben japán és koreai származású, Hawaiion felnőtt, jelenleg New Yorkban élő írónő második magyarul megjelent regénye. (Az első Egy kis élet címmel 2017-ben, a Maxim Kiadónál jött ki.) A disztópiák, az apokaliptikus regények és/vagy a queer irodalom kedvelőinek nagy öröm a könyv, de a szélesebb olvasóközönségnek is fájdalmasan aktuális témákról beszél. A rasszizmus, a vagyoni egyenlőtlenségek, a kisebbségek jogfosztottsága mellett a gyarmatosítás hatásai, a klímaválság, a migráció vagy éppen a járványkezelés mind-mind fontos kérdése a műnek.

A mintegy 700 oldalas regény több mint 200 évet felölelve a képzeletbeli, és bizonyos szempontból idilli, múltban, a kvázi reális közelmúltban/jelenben, majd az elborzasztónak vizionált jövőben játszódik. A szerző minden részben ugyanazokat a szereplőket és az egymáshoz fűződő kapcsolódásaikat értelmezi: a körülményeivel küszködő, tétova David Binghamet, a törekvő, jól érvényesülő, racionális, stabil Charles Griffith-et, és az álmokat kergető Edward Bishopot. Újra és újra, más és más „ruhában” jelennek meg a szintén vissza-visszatérő mellékszereplőkkel, pl. a különc Edennel és a melegszívű, felelős Nathaniellel együtt. Az egyes részeket összeköti a Washington square-i ház is, ahol a cselekmény nagyobb része játszódik.

Az első rész története 1893-ban indul. A polgárháborút követően az északkeleti partokon létrejött az északi Uniótól és a déli Gyarmatoktól független Szabad Államok közössége, ahol férfiak és nők egyenlők, az azonos neműek is összeházasodhatnak, sőt még gyermeket is örökbe is fogadhatnak. A befolyásos nagyapja, Nathaniel Bingham árnyékában élő, helyét nehezen találó, beteges David Bingham jól szituált, egyben feddhetetlen jellemű kérője, Charles Griffith, valamint ágrólszakadt, ráadásul gyanús üzelmekkel terhelt szerelme, Edward Bishop közt vívódik. Ez a rész a szabadelvűség ellentmondásaira világít rá és arra, hogy nem elég egyetlen tengely mentén küzdeni az egyenlőségért: az itt ábrázolt társadalomban a nemi egyenlőtlenségek és a különböző szexuális orientációk elfogadása mellett békésen megfér az osztályok közti hierarchia fenntartása (ami egyebek mellett az elrendezett házasságokban is megnyilvánul), valamint a faji előítéletek, a gyermekmunka és a nyomor megtűrése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.