Színház

Halotti karnevál

The Black Rider

Kritika

William Burroughs egy alkoholmámorban töltött 1951-es mexikói éjszakán jó ötletnek találta, hogy Tell Vilmost utánozva lelőjön a felesége fejéről egy poharat.

Megpróbálta, nem sikerült. Az eset egyszerre rettenetes és felfoghatatlanul abszurd, mint Burroughs-nak az ettől nyilván nem elválaszthatóan, de majd’ négy évtizeddel később született szövegkönyve is, amely ugyanazon a történeten alapul, amelyből Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operája is született. A Wilhelm nevű írnok feleségül akarja venni Bertram erdész lányát, de az erdész nem akarja hozzáadni, mert Wilhelm nem tud lőni. Wilhelm ezért lepaktál az ördöggel, aki varázsgolyókat ad neki, amelyek biztosan eltalálják a célt. Ám egy golyó az ördögé marad, ő pedig az esküvő napján úgy dönt, hogy az a golyó ne a megcélzott galambot, hanem az ifjú arát találja el.

Tom Waits zenéje, Waits és Kathleen Brennan dalszövegei és nem utolsósorban Robert Wilson rendezése arra tettek kísérletet, hogy a William Burroughs teremtette rettenetet és abszurditást megmutassák. Az 1990-es hamburgi ősbemutató, amelynek teljes felvétele megnézhető a YouTube-on, mesterien ötvözi a humort és a halál nyomasztó jelenlétét. A színpadon fehérre maszkírozott, zombiszerű lényeket látunk, a halott felmenő szelleme és az élőnek mondott szereplők között igazán nincs sok különbség. A halál mint motívum pedig, az alaptörténeten kívül is, számtalan színpadi jelben megjelenik Wilsonnál: fegyverek ropognak, harci helikoptert, bombatámadást hallunk, sikolyokat, a varázsgolyó a drog meta­fo­rá­jaként jelenik meg, amelyért természetesen a szerelem is feláldozható. Mindezt pedig sűrűn szövi át humorral a szöveg és a színészi játék, így lesz az előadás egyszerre horror és horrorparódia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.