Film

Üzenet a túloldalról

Tóth Péter Pál: Révészek

Kritika

„Ha azt mondjuk, hogy révész, mi jut az eszedbe?” – kérdez vissza mindjárt az elején Márta, az egyik főszereplő, és rögtön válaszol: „Átviszi a folyó partjáról a másikra az embert a kis tutaján vagy csónakján.” Ám senki ne gondoljon kompra, kikötőre.

Vagy Kharónra, aki a holtakat viszi át a Sztüx folyón. Márta dolga épp az ellenkezője annak, ami az alvilági révésznek: friss traumán átesett, fogyatékossá vált betegeket kell a reménytelenségből, a teljes elkeseredésből átkísérnie a létező jövőbe. Ezt nevezi ő révészmunkának, és mint a Révészek című filmből kiderül, az efféle átsegítés nem csak szakma és hivatás, de terápia is. És nemcsak a klienseknek.

Tóth Péter Pál filmjében Márta mellett két másik segítő, Laci és Gabi portréján keresztül ismerhetjük meg a révész egyszerre lélekőrlő és lélekemelő munkáját, amelyet ugyan tanfolyamon oktatnak – legalábbis utalnak rá, hogy van ilyen –, de a pszichológiai vagy az anatómiai tanulmányoknál sokkal fontosabbnak tűnik a személyes tapasztalat, vagyis a saját trauma. Ezért a Révészek sem szakmai alapon közelít meg és jár körül egy speciális beteggondozási eljárást, inkább azt próbálja megfejteni, hogy hősei – akik mindhárman más okokból váltak mozgáskorlátozottá – hogyan voltak képesek mindenféle segítség nélkül nem csak legyőzni a teljes reményvesztettséget, de azt még a maguk javára is fordítani.

„Mindegyik betegségnek lelki oka van” – jelenti ki Márta, aki azután kapott sztrókot, hogy a szüleiben és a férjében is csalódott, és meg van győződve arról, hogy muszáj volt másként „elrendeznie” az életét. De mondhatná-e a „lelki okot” Laci, akit ötven évvel ezelőtt, 10 éves korában gázolt el az autó, és azóta deréktól lefelé béna? Vagy Gabi, aki gyerekkorától fokozatosan vált mozgáskorlátozottá és szinte vakká? Nem nagyon. Annak viszont egészen bizonyosan lelki okai vannak, hogy e három ember legyőzhetetlen akadályokon átvágva menetel a „teljesség felé”, de legalábbis addig, hogy megpróbálja átadni mindazon tapasztalatait, amelyek nemcsak a túléléshez elegendők, de a méltó emberi élethez is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.