Az alapító atyák Franciaországban viselt dolgainak meglehetős keletje van vásznon és képernyőn. Gondoljunk csak a John Adams pályáját feldolgozó HBO-sorozatra, vagy éppenséggel a magáért beszélő Jefferson Párizsban című moziműre, a derék Nick Nolte játékával (és James Ivory rendezésében).
Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Vagy mindkettő sír. Esetleg mindkettő nevet, sőt, hahotázik, nyerít, röhög. Pedig semmi ok nincs rá.
Június 13-án a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elutasította Karsai Dániel keresetét, amelyet az aktív eutanázia hazai engedélyezéséért indított.
Meglepően hangzik, de ez a könyvtárgyként is visszafogott szürke és karcsú verseskötet bizony egy botránykönyv.
Sok tekintetben szabálytalan Beth Gibbons élete és pályafutása, ugyanakkor a néha szokatlan fordulatok sok mindent elárulnak a sikerek, de a visszavonultságban eltöltött időszakok értelméről, titkairól is.
A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.
Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.
Nem csak nálunk tartják nagyobb becsben a géniuszokat szolgáló sótlan előadóművészeket, akik szótlan engedelmességgel, önmaguk feladásával látnak neki az évszázados mesterműveknek, és nem csak nálunk gyanakodnak rögtön azokra, akikben felfedezhető az excentrizmus csírája.
A Mad Max-filmek azt mutatják be, hogy van élet a civilizáció összeomlása után is; nem túl szép, nem túl vonzó, nem is túl emberi, de van.
Az irodalomtörténész, kritikus 2020 tavaszától 2023-íg írt blogot demens édesanyja otthoni gondozásáról, s esszészerű posztjait most egybeszerkesztette.
Nehéz Magyarországon független színházat csinálni, ez az előadás pedig kemény látlelete ennek az állapotnak.
A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.
„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.
Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.
