Színház

Életpárlat, haláltánc

Egy tökéletes nap

Kritika

Június 13-án a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elutasította Karsai Dániel keresetét, amelyet az aktív eutanázia hazai engedélyezéséért indított.

Június 14-én pedig bemutatták a gyógyíthatatlan ALS betegségben szenvedő alkotmányjogászról szóló darabot, amelynek ő az egyik szerzője is. Az első felvonás a Strasbourgban elmondott, a sajtóból ismert beszédével, egy bizakodással teli pillanattal zárult, de június 14-én az ítélet ismerete átírta ezt a bizakodást. Az előadás azonban (nyilván Karsai Dániel döntése alapján) reagált erre a helyzetre, megtudtuk, hogy megy tovább, él a felülvizsgálat lehetőségével.

Hogy lehet egy ilyen, a napi hírekből széles körben ismert történetet, a szemünk előtt zajló emberi drámát színre vinni, a legszemélyesebb szenvedést, a személytelen jogi procedúrát és a politika reakcióit művészetté transzformálni? A Bíró Bence, Karsai Dániel és Szenteczki Zita által jegyzett szövegkönyv számos dokumentumot is tartalmaz. Karsai beszédén kívül parlamenti felszólalást, köztársasági elnöki újév-köszöntőt, nyilvános vita anyagát, orvosi zárójelentést. Szenteczki Zita rendezése azonban nem dokumentumszínház. Elemel, tükröz, miközben valószínűleg elhangzott vagy akár elhangozhatott párbeszédeken, apró jeleneteken keresztül állítja elénk a főszereplőt a hegyet mászó, energikus, egészséges életszakasztól a mozgás- és beszédképességét fokról fokra elvesztő emberig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.