Színház

Életpárlat, haláltánc

Egy tökéletes nap

Kritika

Június 13-án a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elutasította Karsai Dániel keresetét, amelyet az aktív eutanázia hazai engedélyezéséért indított.

Június 14-én pedig bemutatták a gyógyíthatatlan ALS betegségben szenvedő alkotmányjogászról szóló darabot, amelynek ő az egyik szerzője is. Az első felvonás a Strasbourgban elmondott, a sajtóból ismert beszédével, egy bizakodással teli pillanattal zárult, de június 14-én az ítélet ismerete átírta ezt a bizakodást. Az előadás azonban (nyilván Karsai Dániel döntése alapján) reagált erre a helyzetre, megtudtuk, hogy megy tovább, él a felülvizsgálat lehetőségével.

Hogy lehet egy ilyen, a napi hírekből széles körben ismert történetet, a szemünk előtt zajló emberi drámát színre vinni, a legszemélyesebb szenvedést, a személytelen jogi procedúrát és a politika reakcióit művészetté transzformálni? A Bíró Bence, Karsai Dániel és Szenteczki Zita által jegyzett szövegkönyv számos dokumentumot is tartalmaz. Karsai beszédén kívül parlamenti felszólalást, köztársasági elnöki újév-köszöntőt, nyilvános vita anyagát, orvosi zárójelentést. Szenteczki Zita rendezése azonban nem dokumentumszínház. Elemel, tükröz, miközben valószínűleg elhangzott vagy akár elhangozhatott párbeszédeken, apró jeleneteken keresztül állítja elénk a főszereplőt a hegyet mászó, energikus, egészséges életszakasztól a mozgás- és beszédképességét fokról fokra elvesztő emberig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”