Rádió

Nagyon, nagyon

Elindult a Nemzeti Sportrádió

Kritika

Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Vagy mindkettő sír. Esetleg mindkettő nevet, sőt, hahotázik, nyerít, röhög. Pedig semmi ok nincs rá.

Annyi történt csupán, hogy az állami rádiókínálatból eltűnt egy csatorna, és a helyén (vagy majdnem ott) létrejött egy másik (igaz, ez meg már előbb is létezett, de nem így). Mi is történt valójában?

Nézzük a megszűnést. Ennek az interpretálását jócskán nehezíti, hogy egyébként is alig létezett ez a dolog, nevezett Duna World Rádió. Mármint az kétségtelen, hogy volt egy ilyen csatorna az MTVA portfóliójában, csak hát mintha soha nem vették volna komolyan, épp csak ellebegett a radar alatt egy bő évtizedet. Mi megemlékeztünk róla jó kilenc évvel ezelőtt (lásd: A szülőföld hangja, Magyar Narancs, 2015. január 22.), egy egész műsornapot végigkövettünk, és nagyra értékeltük, hogy három különböző időzónához igazítva is igyekezett a csatorna tájékoztatni a világ magyarságát Sydney-től San Diegóig olyan fontos dolgokról, mint az „országvédelmi akcióterv, rágalmazó Goodfriend és ingyenélő bevándorlók”. Sőt, még ennél is jobban élveztük, ahogy a zenei blokkban Beregszászi Olga eldanolta a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarországot meg az Édes Erdélyt. Ugyan már akkor sem értettük, hogy ez a katyvasz kinek és miért szól.

Az MTVA csatornáinak hivatalos oldalán, a MédiaKlikken a szomorú hír rögtön egy vidám ajánlattal társult: te, kedves hallgató, kapsz helyette mást, ugyanis elindul a Nemzeti Sportrádió. De jó! Kiáltottunk fel azonnal, bár azóta sem világos, hogy mi az átkötés a két produkció között. Szerintünk semmi közük egymáshoz, de kétségtelen, hogy egyik is rádió, meg a másik is az (volt).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.