Könyv

Giccskísérletek

Mircea Cărtărescu: ne kiáltsd sohasem segítség

Kritika

Meglepően hangzik, de ez a könyvtárgyként is visszafogott szürke és karcsú verseskötet bizony egy botránykönyv.

Más kérdés, hogy a botrányosságából érzékelünk, érzékelhetünk-e bármit is fordításban, az eredeti irodalmi beágyazottságának ismerete nélkül (vagy arról épp csak felszínesen megtudva néhány alapinformá­ciót)? Magyarországról a kortárs román irodalomnak egy elképesztően szűk szelete látszik csupán, pedig vannak remek fordítók, csak mintha a hazai közönség nem igazán érezne rá a szomszédos irodalom értékeire. Néhány éve ugyan Filip Florian vagy a színházban is felbukkanó Dan Lungu elérte a magyar irodalmi közeg ingerküszöbét, és olykor sporadikusan felbukkan egy-egy fiatalabb szerző is, de átfogó képünk ennyiből nem alakulhat ki a román irodalom aktuális állapotáról. Mircea Cărtă­rescu az egyedüli talán, akit lassan, több évtizeddel az első megjelent fordításai után, már szélesebb közönség is be tud azonosítani. Tavaly magyarul is megjelent óriásregénye, a Szolenoid érdeklődő fogadtatásra talált (kritikánkat lásd: Koponyalabirintus, Magyar Narancs, 2024. április 17.), de még mindig elsősorban az úgynevezett szakmai olvasók részéről, noha Cărtărescu világirodalmi rangú író, a régóta áhított román Nobel-díj legesélyesebb várományosa, a kortárs román irodalom legismertebb exportszerzője. Az eredetileg 2015-ben megjelent Szolenoid ezeket az állításokat magyarul is nagyrészt alá tudta támasztani.

Hiányos ismereteink tükrében nem tehetünk mást, mint elhisszük, amit a fordító Visky András az utószóban ír, hogy a karcsú kötet 2020-as megjelenése idején „valódi kataklizmát okozott az irodalmi életben” (mármint a románban). Olyanokat írtak róla, hogy „szánalmas”, „gyermekded”, „steril” könyv, a „Cărtărescu-vers hajótörése”, ami az egyszerűség helyett a „leegyszerűsítésekig” jut el, egy „kiégett tehetség” műve, amely „a fenségesből a nevetségesbe” zuhan. Ugyanakkor több kiadást is megélt már, az olvasók nagy tömegét mozgatta meg, beszéd- és vitatéma volt sokáig, ami meglepő egy verseskötet esetében.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.