Kiállítás

Palackposta

Így történt. A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain

Kritika

A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.

Egy eddig nagy részében ismeretlen anyag képezi a tárlat alapját: döntően képző- és iparművészek, illetve a kreativitásukkal dolgozó szellemi foglalkozásúak (mérnökök, zongoraművészek, újságírók, karikaturisták) által ebben az időszakban készített, a vészkorszak mindennapjait megörökítő műegyüttest látunk, amelynek értelmezésében és befogadásában a művekkel szinte egyenértékűek a keletkezési körülményeik és korabeli megítélésük. Továbbá a harminc alkotó személyes története is.

Maga a kiállítás a történeti kontextus időrendi áttekintésével indul. Az időskála a húszas–harmincas években egyre erősebben jelentkező antiszemitizmusra „adott” válaszoktól, az azt kiszolgáló törvényeken (első, második és harmadik zsidótörvény – 1938, 1939, 1941) keresztül a bécsi döntések miatt megnövekedett, nagy zsidó közösségeket magukba foglaló területek annektálásán át az 1944-es német megszállás nyomán kialakuló helyzetig (koncentrációs tábor, gettó, munkaszolgálat), illetve a felszabadulást követő pár évig terjed.

Ezek az albumok, képes naplók, egyedi és sokszorosított grafikák eddig kvázi láthatatlanok voltak. Ennek oka sajnos csak indirekten, a kiállítás megnézése után derül ki, a katalógusból viszont kaphatunk néhány választ. Az is közrejátszhatott, hogy ezeket nem képzőművészeti profilú gyűjteményekben őrzik (Magyar Zsidó Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, külföldi gyűjtemények), és egyébként is nehezen illeszthetők be a pár, máig ismert művész munkásságába (Gedő Ilka, Bálint Endre, Kádár Béla, Vörös Géza), lévén, hogy alkotóikat elsősorban nem a művészi szándék vezette, elsődleges céljuk a megörökítés és a dokumentálás volt. Épp ezért e művek figuratívak, és az események „keretezése” gyakran a képregények, illetve filmes állóképek (storyboardok) stílusát követi. Volt ugyan a magyar történelemnek egy olyan kitüntetett pillanata (néhány éve), amikor e művek láthatóvá váltak; 1945 és 1947 között e rajzolt és festett munkákból több nyomtatott albumot kiadtak – hasonlóan a munkaszolgálatot, holokausztot, gettót túlélő írók műveihez (többek közt Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő, Déry Tibor munkáihoz). A kommunista-szocialista rezsim a súlyosan megsebzett áldozatokból mártírt, majd antifasiszta hősöket „fabrikált”, hogy a borzalmakat aztán évtizedekig néma csend övezze. Míg a családi, traumatizált örökség témája a magyar neoavantgárd művészek esetében már a hetvenes években megjelent, az elhallgatás súlyos terhe csak a rendszerváltás körül robbant szét és hullott darabokra, vált újra elmesélhető, a kollektív emlékezetet befolyásoló témává.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.