Tévésorozat

Legendák egymás közt

Franklin

  • - turcsányi -
  • 2024. június 19.

Kritika

Az alapító atyák Franciaországban viselt dolgainak meglehetős keletje van vásznon és képernyőn. Gondoljunk csak a John Adams pályáját feldolgozó HBO-sorozatra, vagy éppenséggel a magáért beszélő Jefferson Párizsban című moziműre, a derék Nick Nolte játékával (és James Ivory rendezésében).

Most Benjamin Franklin párizsi, illetve Párizs környéki évei vannak terítéken, felkészül John Jay (az ő filmje szólhatna például arról, hogy milyen nehéz volt szegénykémnek a tűz és víz Adamst és Franklint féken tartania, miközben még az angolokat, franciákat is méretre kellett szabni), de én szívesen megnézném a Madison Montpelierben című végjátékot is (még ha az a Montpelier Virginiában van is).

Minthogy a függetlenségi háború perdöntő szakaszában Adams és Franklin együtt voltak kénytelenek akciózni Párizsban, mely szituáció egyiküknek sem volt különösebben ínyére, a John Adams című sorozat harmadik epizódja már elmesélte a Franklin egyik legfontosabb eseménysorát – a francia birodalom megnyerését az angolok ellen. Bár mindkét sorozat a maga hősét heroizálja, pontról pontra ugyanoda lyukad ki mindkettő: Franklin volt a világfi, aki pompásan elboldogult a puccos franszia udvarban, míg Adams az elefánt a porcelánboltban, nem is feltétlenül örömében – már az odautazástól is sikítófrászt kapott, ott meg tényleg úgy zúzta, mint Hannibál beosztottai, fölborította az útjába kerülő összes padlóvázát, összeveszett mindenkivel, aki segíteni akart az elszakadni vágyó gyarmatoknak, s persze a király színe előtt is lebőgött. Ez mindkét sorozatban szentírás, s hát a népszerű történelmi munkák is megesküsznek reá. Mégis e téren jelenik meg legpregnánsabban a Franklin egyedisége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.