Tévésorozat

Legendák egymás közt

Franklin

  • - turcsányi -
  • 2024. június 19.

Kritika

Az alapító atyák Franciaországban viselt dolgainak meglehetős keletje van vásznon és képernyőn. Gondoljunk csak a John Adams pályáját feldolgozó HBO-sorozatra, vagy éppenséggel a magáért beszélő Jefferson Párizsban című moziműre, a derék Nick Nolte játékával (és James Ivory rendezésében).

Most Benjamin Franklin párizsi, illetve Párizs környéki évei vannak terítéken, felkészül John Jay (az ő filmje szólhatna például arról, hogy milyen nehéz volt szegénykémnek a tűz és víz Adamst és Franklint féken tartania, miközben még az angolokat, franciákat is méretre kellett szabni), de én szívesen megnézném a Madison Montpelierben című végjátékot is (még ha az a Montpelier Virginiában van is).

Minthogy a függetlenségi háború perdöntő szakaszában Adams és Franklin együtt voltak kénytelenek akciózni Párizsban, mely szituáció egyiküknek sem volt különösebben ínyére, a John Adams című sorozat harmadik epizódja már elmesélte a Franklin egyik legfontosabb eseménysorát – a francia birodalom megnyerését az angolok ellen. Bár mindkét sorozat a maga hősét heroizálja, pontról pontra ugyanoda lyukad ki mindkettő: Franklin volt a világfi, aki pompásan elboldogult a puccos franszia udvarban, míg Adams az elefánt a porcelánboltban, nem is feltétlenül örömében – már az odautazástól is sikítófrászt kapott, ott meg tényleg úgy zúzta, mint Hannibál beosztottai, fölborította az útjába kerülő összes padlóvázát, összeveszett mindenkivel, aki segíteni akart az elszakadni vágyó gyarmatoknak, s persze a király színe előtt is lebőgött. Ez mindkét sorozatban szentírás, s hát a népszerű történelmi munkák is megesküsznek reá. Mégis e téren jelenik meg legpregnánsabban a Franklin egyedisége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.