Könyv

Az egyedüli boldogság

Tove Ditlevsen: Gyerekkor; Ifjúkor; Függés – (Koppenhága-trilógia I–III.)

  • Balogh Magdolna
  • 2024. július 24.

Kritika

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Ditlevsen magánéleti fordulatokban bővelkedő éndrámája olvasmányos, látszólag könnyed stílusa befogadóbarát. Megkapó az elbeszélői hang kendőzetlen őszintesége, amellyel a szerző a saját felnövését, íróvá válását és gyógyszerfüggőségét elénk tárja mindazokkal az akadályokkal és küzdelmekkel együtt, amelyek egy magafajta proletárlány társadalmi felemelkedése előtt tornyosulnak.

Az érdekfeszítően bemutatott életrajzi anyag, a család és a társadalmi környezet érzékletes rajza, a női lét és a saját betegségének nyers és őszinte tárgyalása a művet ki­emelkedővé avatja. Tove Koppenhága egyik munkásnegyedében születik, egy kazánfűtő apa és egy háztartásbeli anya második gyermekeként. A húszas–harmincas évek nagy recessziójának helyi lecsapódásaként Ditlevsenék is osztoznak az ott élő családok többségét sújtó szegénységben: mindennaposak az elbocsátások, általános a munkanélküliség. Tove apja, a szociáldemokrata mozgalomban is aktív munkásember több alkalommal partvonalra szorul. S bár története nem egyedi a Vesterbro negyedben, a családot sújtó szegénységet mindenáron leplezni akarják.

A család mint az elsődleges szocializáció terepe a társadalmi hierarchiát képezi le, maga is elnyomó és diszkriminatív, ez a szülő-gyerek viszonyban is visszaköszön, a horizont már korán kirajzolódó lehatároltságában, ahogy azt a Gyerekkorban olvashatjuk. Az apa progresszivitásának korlátait jól mutatja, hogy bár öntudatos munkásként magától értetődően küzd maga és az osztálya jogaiért, eszébe sem jut kétségbe vonni azokat a merev, évszázados konvenciókat, amelyek lánya szellemi felemelkedése elé akadályokat gördítenek: Tove hamar megmutatkozó íráskészsége és olvasásszeretete ellenére sem merül fel, hogy gimnáziumban taníttassák tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.