Könyv

Az egyedüli boldogság

Tove Ditlevsen: Gyerekkor; Ifjúkor; Függés – (Koppenhága-trilógia I–III.)

  • Balogh Magdolna
  • 2024. július 24.

Kritika

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Ditlevsen magánéleti fordulatokban bővelkedő éndrámája olvasmányos, látszólag könnyed stílusa befogadóbarát. Megkapó az elbeszélői hang kendőzetlen őszintesége, amellyel a szerző a saját felnövését, íróvá válását és gyógyszerfüggőségét elénk tárja mindazokkal az akadályokkal és küzdelmekkel együtt, amelyek egy magafajta proletárlány társadalmi felemelkedése előtt tornyosulnak.

Az érdekfeszítően bemutatott életrajzi anyag, a család és a társadalmi környezet érzékletes rajza, a női lét és a saját betegségének nyers és őszinte tárgyalása a művet ki­emelkedővé avatja. Tove Koppenhága egyik munkásnegyedében születik, egy kazánfűtő apa és egy háztartásbeli anya második gyermekeként. A húszas–harmincas évek nagy recessziójának helyi lecsapódásaként Ditlevsenék is osztoznak az ott élő családok többségét sújtó szegénységben: mindennaposak az elbocsátások, általános a munkanélküliség. Tove apja, a szociáldemokrata mozgalomban is aktív munkásember több alkalommal partvonalra szorul. S bár története nem egyedi a Vesterbro negyedben, a családot sújtó szegénységet mindenáron leplezni akarják.

A család mint az elsődleges szocializáció terepe a társadalmi hierarchiát képezi le, maga is elnyomó és diszkriminatív, ez a szülő-gyerek viszonyban is visszaköszön, a horizont már korán kirajzolódó lehatároltságában, ahogy azt a Gyerekkorban olvashatjuk. Az apa progresszivitásának korlátait jól mutatja, hogy bár öntudatos munkásként magától értetődően küzd maga és az osztálya jogaiért, eszébe sem jut kétségbe vonni azokat a merev, évszázados konvenciókat, amelyek lánya szellemi felemelkedése elé akadályokat gördítenek: Tove hamar megmutatkozó íráskészsége és olvasásszeretete ellenére sem merül fel, hogy gimnáziumban taníttassák tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.