Kiállítás

Betűszövetek

Kristóf Gábor: Untitleist

Kritika

A tárlat címe egyszerre utal a leginkább az absztrakt művekre jellemző címnélküliségre (untitled), és a „címíró” golfmárka nevére, amelyet Philip E. Young fejlesztett ki a harmincas években, miután elrontott egy biztosnak látszó ütést. A hiba okait keresve Young egy orvos barátjával megröntgeneztette a labdát, és így kiderült, hogy jól érezte: a belső mag nem pont a középpontban volt. Válaszul megalkotta a tökéletes holtpontú labdát, amelyet Titleist néven 1935-ben piacra is dobott.

A két teremben összesen 13 művet felvonultató kiállításnak két előzménye van; a művész 2021-es, a jellegzetesen úri sportnak tartott golfozásra fókuszáló Picnic on the Diving Range (Piknik a gyakorló álláson) című kiállítása, valamint a 2015 óta tartó technikai kísérletei.

Az 1900-as évek elején (majd 2016 óta ismét) az olimpiákon is szereplő golf komoly szabályokkal és szigorú (a ruházattól kezdve a pályán elvárt viselkedésig mindenre kitérő) etikai kódexszel rendelkezik. E sport világához Kristófnak túl sok köze nem volt, eltekintve azt az esetet, amikor gyerekkorában minigolfozás közben szemöldökön lőtte édesapját. A témára a művész a Covid-járvány időszakában figyelt fel, amikor a lezárások közben is zavartalanul működtek az exkluzív golfpályák és klubok, mint azt a kinnrekedtek a pályán túl heverő labdákból is észrevehették. A művészt e labdákban nem is annyira a felszín, a héj érdekelte (a 366 szabálytalan kör alkotta bemélyedésmátrix), hanem a belső mag (az általa mikrokozmosznak nevezett rész), amelyhez úgy jutott el, hogy a labdákat baltával kettévágta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.