Kiállítás

Bíbor tenger

Vaszary. Az ismeretlen ismerős

Kritika

A kiállítás minőségét ugyan nem befolyásolja, de a bemutatott anyag kommunikációja, a „szenzációs felfedezés” elfedi azt a szomorú tényt, hogy a múzeum munkatársai egy elég súlyos szakmai fiaskóból kovácsoltak tőkét/erényt.

A történet már-már mesébe illő; 2016-ban a Magyar Nemzeti Galéria egy eldugott szekrényében két darab tekercsben Vaszary János (1867–1937) negyven, eddig ismeretlen művére bukkantak. Jogosan merül fel a kérdés, hogyhogy nem tűnt fel senkinek az anyag hiánya, illetve miért épp ekkor került elő?

Az MNG-t 1957-ben alapították a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből leválasztott magyar művészet őrzésére és bemutatására. A múzeum 1975-ben költözött fel a Várba. Egy ilyen hatalmas, több tízezer tételt tartalmazó anyag szakszerű áttelepítéséhez évek munkájára van szükség, ahol az átadott dokumentumok (ajándékozási, adományozási szerződések, vásárlási iratok, hagyatéki leltárok) alapján a műveket bevezetik az ún. törzsleltárba. Ebben sok tétel szerepelt Vaszarytól, hiszen a Szépművészeti még a művész életében számos munkát megvett, illetve maga az özvegy is a múzeumra hagyta a nála maradt műveket. Az ismeretlen Vaszary-képek még évekig rejtve maradhattak volna, ha nem indul meg az 1957-es folyamat immár visszafelé, ha nem kell a Szépművészetivel való újraegyesítés, és a kormányzat nagyszabású tervei miatt a raktárakat csontig kiüríteni. S ugyan az előkerült művek provenienciája (származása) utáni nyomozás feltárta, hogy e tételek szerepeltek az özvegy hagyatéki leltárában, de nem lehet az eltűnésüket csupán egy valahai (talán szórakozott) muzeológus számlájára írni. A múzeumi törvény szerint ugyanis a tízévenként esedékes nagy revíziók mellett évenként is kell kisebb ellenőrzéseket végezni: kijelölni a restaurálást igénylő műveket, pontosítani a raktári helyet, egyes műveknél ellenőrizni a méreteket, összevetni a leltárkönyvi tételeket, illetve a szerződéseket a valósággal. S bár tényleg hatalmas anyagról van szó, majd’ ötven év alatt azért jutott volna idő mélységi ellenőrzéseket is végezni, főként úgy, hogy az MNG 1961-ben és 2007-ben is rendezett nagyszabású Vaszary-emlékkiállítást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.