Kiállítás

Bíbor tenger

Vaszary. Az ismeretlen ismerős

Kritika

A kiállítás minőségét ugyan nem befolyásolja, de a bemutatott anyag kommunikációja, a „szenzációs felfedezés” elfedi azt a szomorú tényt, hogy a múzeum munkatársai egy elég súlyos szakmai fiaskóból kovácsoltak tőkét/erényt.

A történet már-már mesébe illő; 2016-ban a Magyar Nemzeti Galéria egy eldugott szekrényében két darab tekercsben Vaszary János (1867–1937) negyven, eddig ismeretlen művére bukkantak. Jogosan merül fel a kérdés, hogyhogy nem tűnt fel senkinek az anyag hiánya, illetve miért épp ekkor került elő?

Az MNG-t 1957-ben alapították a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből leválasztott magyar művészet őrzésére és bemutatására. A múzeum 1975-ben költözött fel a Várba. Egy ilyen hatalmas, több tízezer tételt tartalmazó anyag szakszerű áttelepítéséhez évek munkájára van szükség, ahol az átadott dokumentumok (ajándékozási, adományozási szerződések, vásárlási iratok, hagyatéki leltárok) alapján a műveket bevezetik az ún. törzsleltárba. Ebben sok tétel szerepelt Vaszarytól, hiszen a Szépművészeti még a művész életében számos munkát megvett, illetve maga az özvegy is a múzeumra hagyta a nála maradt műveket. Az ismeretlen Vaszary-képek még évekig rejtve maradhattak volna, ha nem indul meg az 1957-es folyamat immár visszafelé, ha nem kell a Szépművészetivel való újraegyesítés, és a kormányzat nagyszabású tervei miatt a raktárakat csontig kiüríteni. S ugyan az előkerült művek provenienciája (származása) utáni nyomozás feltárta, hogy e tételek szerepeltek az özvegy hagyatéki leltárában, de nem lehet az eltűnésüket csupán egy valahai (talán szórakozott) muzeológus számlájára írni. A múzeumi törvény szerint ugyanis a tízévenként esedékes nagy revíziók mellett évenként is kell kisebb ellenőrzéseket végezni: kijelölni a restaurálást igénylő műveket, pontosítani a raktári helyet, egyes műveknél ellenőrizni a méreteket, összevetni a leltárkönyvi tételeket, illetve a szerződéseket a valósággal. S bár tényleg hatalmas anyagról van szó, majd’ ötven év alatt azért jutott volna idő mélységi ellenőrzéseket is végezni, főként úgy, hogy az MNG 1961-ben és 2007-ben is rendezett nagyszabású Vaszary-emlékkiállítást.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.