Színház

Problémalajstrom

Béranyák

Kritika

Czukor Balázs nagy fába vágta a fejszéjét. S hogy a kísérletének eredménye felemás lett, az azért is lehet, mert a téma ugyancsak nehezen megközelíthető. 

Problémafelvetésével és kockázatvállalásával a darab remekül illeszkedik a Vígszínház Házi Színpadának produkciói közé, ahol az utóbbi időszakban a jelen égető kérdéseivel foglalkozó előadások kerültek előtérbe. Ilyen a több mint négy éve műsoron tartott, Pass Andrea írta és rendezte Vándorkutya, A rendes lányok csendben sírnak Durica Katarina-regény Paczolay Béla rendezésében, és ilyen a mostani évadban bemutatott K utazásai is, a friss diplomás Gardenö Klaudia rendezésében.

A béranyaság kérdése több irodalmi műben is megjelent a közelmúltban, például Sofi Oksanen 2020-ban magyarul is olvasható A kutyafuttató című regényében, vagy Vonnák Diána Látlak című kötetének Ugyanaz a vér kering című nagyszerű novellájában. Mindkét alkotás arra tett sikeres kísérletet, hogy a melodrámát elkerülve mutassa meg a kiszolgáltatottság borzalmát. E két szöveg azért is nagy teljesítmény, mert rettentő nehéz kellő távolságtartással és megfelelő közelséggel is kezelni, hogyan zsákmányolja ki a nyugati jólét a keleti nyomorban élő nők testét, nem kihagyva a nyerészkedő ügynökségek és klinikák szerepét sem.

Ez a szkeccses formájú előadás arra törekszik, hogy kívülről is láttassa a történetet. A gyorsan váltakozó jelenetek mindig csak felmutatnak egy-egy kapcsolódó morális problémát, majd, amikor már ráláttunk ezekre, hajtanak is tovább a következőre. „Amikor a felkészülési időszakban közelítettem a témához, szembetűnő volt, hogy a béranyaság jelenségének minden szelete egy teljes színdarab kibontásának a lehetőségét rejti magában…” – mondta Czukor Balázs egy interjúban. Ez valóban így van, olyannyira, hogy a nézőtéren is úgy érezzük, jó lett volna elmerülni egyikben vagy másikban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.