Színház

Problémalajstrom

Béranyák

Kritika

Czukor Balázs nagy fába vágta a fejszéjét. S hogy a kísérletének eredménye felemás lett, az azért is lehet, mert a téma ugyancsak nehezen megközelíthető. 

Problémafelvetésével és kockázatvállalásával a darab remekül illeszkedik a Vígszínház Házi Színpadának produkciói közé, ahol az utóbbi időszakban a jelen égető kérdéseivel foglalkozó előadások kerültek előtérbe. Ilyen a több mint négy éve műsoron tartott, Pass Andrea írta és rendezte Vándorkutya, A rendes lányok csendben sírnak Durica Katarina-regény Paczolay Béla rendezésében, és ilyen a mostani évadban bemutatott K utazásai is, a friss diplomás Gardenö Klaudia rendezésében.

A béranyaság kérdése több irodalmi műben is megjelent a közelmúltban, például Sofi Oksanen 2020-ban magyarul is olvasható A kutyafuttató című regényében, vagy Vonnák Diána Látlak című kötetének Ugyanaz a vér kering című nagyszerű novellájában. Mindkét alkotás arra tett sikeres kísérletet, hogy a melodrámát elkerülve mutassa meg a kiszolgáltatottság borzalmát. E két szöveg azért is nagy teljesítmény, mert rettentő nehéz kellő távolságtartással és megfelelő közelséggel is kezelni, hogyan zsákmányolja ki a nyugati jólét a keleti nyomorban élő nők testét, nem kihagyva a nyerészkedő ügynökségek és klinikák szerepét sem.

Ez a szkeccses formájú előadás arra törekszik, hogy kívülről is láttassa a történetet. A gyorsan váltakozó jelenetek mindig csak felmutatnak egy-egy kapcsolódó morális problémát, majd, amikor már ráláttunk ezekre, hajtanak is tovább a következőre. „Amikor a felkészülési időszakban közelítettem a témához, szembetűnő volt, hogy a béranyaság jelenségének minden szelete egy teljes színdarab kibontásának a lehetőségét rejti magában…” – mondta Czukor Balázs egy interjúban. Ez valóban így van, olyannyira, hogy a nézőtéren is úgy érezzük, jó lett volna elmerülni egyikben vagy másikban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.