Problémafelvetésével és kockázatvállalásával a darab remekül illeszkedik a Vígszínház Házi Színpadának produkciói közé, ahol az utóbbi időszakban a jelen égető kérdéseivel foglalkozó előadások kerültek előtérbe. Ilyen a több mint négy éve műsoron tartott, Pass Andrea írta és rendezte Vándorkutya, A rendes lányok csendben sírnak Durica Katarina-regény Paczolay Béla rendezésében, és ilyen a mostani évadban bemutatott K utazásai is, a friss diplomás Gardenö Klaudia rendezésében.
A béranyaság kérdése több irodalmi műben is megjelent a közelmúltban, például Sofi Oksanen 2020-ban magyarul is olvasható A kutyafuttató című regényében, vagy Vonnák Diána Látlak című kötetének Ugyanaz a vér kering című nagyszerű novellájában. Mindkét alkotás arra tett sikeres kísérletet, hogy a melodrámát elkerülve mutassa meg a kiszolgáltatottság borzalmát. E két szöveg azért is nagy teljesítmény, mert rettentő nehéz kellő távolságtartással és megfelelő közelséggel is kezelni, hogyan zsákmányolja ki a nyugati jólét a keleti nyomorban élő nők testét, nem kihagyva a nyerészkedő ügynökségek és klinikák szerepét sem.
Ez a szkeccses formájú előadás arra törekszik, hogy kívülről is láttassa a történetet. A gyorsan váltakozó jelenetek mindig csak felmutatnak egy-egy kapcsolódó morális problémát, majd, amikor már ráláttunk ezekre, hajtanak is tovább a következőre. „Amikor a felkészülési időszakban közelítettem a témához, szembetűnő volt, hogy a béranyaság jelenségének minden szelete egy teljes színdarab kibontásának a lehetőségét rejti magában…” – mondta Czukor Balázs egy interjúban. Ez valóban így van, olyannyira, hogy a nézőtéren is úgy érezzük, jó lett volna elmerülni egyikben vagy másikban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
