Lemez

Davis-áthallások Londonból

London Brew I–II.

Kritika

Miles Davis 1970-ben adta ki Bitches Brew című dupla lemezét, amely ugyan nem volt azonnal átütő siker – egyszerre tartották furcsának és mégis ismerősnek –, de ma már vitán felüli, hogy új korszakot nyitott a műfaj történetében, az egy évvel korábban megjelent In a Silent Way-jel együtt.

A zenészek három napot töltöttek a stúdióban, kötetlenül improvizáltak, Davis szinte alig adott instrukciót az elektromos és akusztikus hangszereken játszó Wayne Shorternek, Herbie Hancocknak, Joe Zawinulnak, John McLaughlinnak és a többieknek. Az anyag végül a vágó- és keverőpulton született meg, Teo Macero producer öntötte végső formába, szabadon bánva a sávokkal, ami igencsak előremutató volt akkor.

A megjelenés 50. évfordulójára a Davis-örökösökkel dolgozó producer, Bruce Lampcoy úgy tervezte, hogy a London Jazz Festival alkalmával helyi, a fiatalok körében is népszerű zenészeket hív meg, hogy a lemez apropóján, attól inspirálódva, de azt nem reprodukálva adjanak koncertet. A koronavírus-járvány miatt a terv kútba esett, de két évvel később, a második angliai lezárások vége után pár nappal a csapat stúdióidőt kapott, és három napot együtt töltve szabadon zenéltek. Trombitást nem hívtak, Davis árnyéka még mindig túl nagy, de a két szaxofonos, Shabaka Hutchings és Nubya Garcia, illetve Dave Okumu gitáros és további kilenc elsőrangú muzsikus belekerült a flow-ba. Londonban Martin Terefe vette át Macero szerepét, és afféle mindenható manipulátorként ő öntötte végső formába a nyolc tracket a kétszer körülbelül háromegyed órás korongra. (Ezzel tulajdonképpen alkotónak tekintették, a lemezborítón a zenészek között szerepel a neve.) A jazzben ugyan nagy hagyománya van, de a londoniak nem játszottak „témát” a klasszikus lemezről, viszont részletek, sávok, hangfoszlányok felbukkannak. Közvetlen idézetnek tekinthetjük a Miles Chases New Voodoo in the Church című dögös, McLaughlin előtt is fejet hajtó számot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.