Lemez

Davis-áthallások Londonból

London Brew I–II.

Kritika

Miles Davis 1970-ben adta ki Bitches Brew című dupla lemezét, amely ugyan nem volt azonnal átütő siker – egyszerre tartották furcsának és mégis ismerősnek –, de ma már vitán felüli, hogy új korszakot nyitott a műfaj történetében, az egy évvel korábban megjelent In a Silent Way-jel együtt.

A zenészek három napot töltöttek a stúdióban, kötetlenül improvizáltak, Davis szinte alig adott instrukciót az elektromos és akusztikus hangszereken játszó Wayne Shorternek, Herbie Hancocknak, Joe Zawinulnak, John McLaughlinnak és a többieknek. Az anyag végül a vágó- és keverőpulton született meg, Teo Macero producer öntötte végső formába, szabadon bánva a sávokkal, ami igencsak előremutató volt akkor.

A megjelenés 50. évfordulójára a Davis-örökösökkel dolgozó producer, Bruce Lampcoy úgy tervezte, hogy a London Jazz Festival alkalmával helyi, a fiatalok körében is népszerű zenészeket hív meg, hogy a lemez apropóján, attól inspirálódva, de azt nem reprodukálva adjanak koncertet. A koronavírus-járvány miatt a terv kútba esett, de két évvel később, a második angliai lezárások vége után pár nappal a csapat stúdióidőt kapott, és három napot együtt töltve szabadon zenéltek. Trombitást nem hívtak, Davis árnyéka még mindig túl nagy, de a két szaxofonos, Shabaka Hutchings és Nubya Garcia, illetve Dave Okumu gitáros és további kilenc elsőrangú muzsikus belekerült a flow-ba. Londonban Martin Terefe vette át Macero szerepét, és afféle mindenható manipulátorként ő öntötte végső formába a nyolc tracket a kétszer körülbelül háromegyed órás korongra. (Ezzel tulajdonképpen alkotónak tekintették, a lemezborítón a zenészek között szerepel a neve.) A jazzben ugyan nagy hagyománya van, de a londoniak nem játszottak „témát” a klasszikus lemezről, viszont részletek, sávok, hangfoszlányok felbukkannak. Közvetlen idézetnek tekinthetjük a Miles Chases New Voodoo in the Church című dögös, McLaughlin előtt is fejet hajtó számot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”