Opera

Egy őrült éjszaka

Britten: Szentivánéji álom

Kritika

Ha úgy vesszük, Benjamin Britten 1960-as Shakespeare-darabjával szerencséje van a magyar operaéletnek – és viszont. Már 1963-ban sor került a hazai bemutatójára, aztán a debreceni premiert jegyző Vámos László 1972-ben az Erkel Színházban is színpadra állította a művet.

Az ezredforduló táján azután játszották Zsótér-rendezésben Szegeden, és még 2000-ben ebből az operából vált Kovalik Balázs vezérlete alatt emlékezetes zeneakadémiai-szentendrei vizsgaelőadás. Legutóbb pedig, 2016-ban ugyancsak zeneakadémiai növendékek részvételével készült belőle előadás, amely olyan jól sikerült, hogy produkciójuk röpke hat év elteltével most az Opera műsorára is fölkerült. S habár ez az előadás-történet kétségkívül borúsabb modorban, a hazai Britten-recepció deficites jellegének kidomborításával is elregélhető lenne, ezúttal mégis indokolt a derültebb hangütés.

A fölpaskoltában az Eiffelbe kitelepült előadás ugyanis remek, megannyi tehetséges közreműködővel. Közülük is mindjárt a tán legtehetségesebben kezdve a sort: a díszlet egészen pompásan játssza a maga szerepét. Szabó Máté operarendezéseiben nem először jut majdhogynem főszerep az intelligens díszletnek, amelyet most Khell Csörsznek köszönhetünk. Khell egészében és oldalanként is forgatható, szétnyitható, hajtogatható és összezárható kockája, amelyen ajtó-, ablak- és egyéb nyílások is kínálkoznak, a három felvonáson át szakadatlanul kitartó leleményesség maga. A sokfunkciós díszletben, az athéni erdőben és egyszersmind az oly mozgalmas éjszakában pedig csupa fiatal énekes bolyong, jelmez gyanánt a többi közt olyan pólókat viselve, amelyeken saját gyermek- vagy kamaszkori fotójuk látható (jelmeztervező: Füzér Anni).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.