Az ezredforduló táján azután játszották Zsótér-rendezésben Szegeden, és még 2000-ben ebből az operából vált Kovalik Balázs vezérlete alatt emlékezetes zeneakadémiai-szentendrei vizsgaelőadás. Legutóbb pedig, 2016-ban ugyancsak zeneakadémiai növendékek részvételével készült belőle előadás, amely olyan jól sikerült, hogy produkciójuk röpke hat év elteltével most az Opera műsorára is fölkerült. S habár ez az előadás-történet kétségkívül borúsabb modorban, a hazai Britten-recepció deficites jellegének kidomborításával is elregélhető lenne, ezúttal mégis indokolt a derültebb hangütés.
A fölpaskoltában az Eiffelbe kitelepült előadás ugyanis remek, megannyi tehetséges közreműködővel. Közülük is mindjárt a tán legtehetségesebben kezdve a sort: a díszlet egészen pompásan játssza a maga szerepét. Szabó Máté operarendezéseiben nem először jut majdhogynem főszerep az intelligens díszletnek, amelyet most Khell Csörsznek köszönhetünk. Khell egészében és oldalanként is forgatható, szétnyitható, hajtogatható és összezárható kockája, amelyen ajtó-, ablak- és egyéb nyílások is kínálkoznak, a három felvonáson át szakadatlanul kitartó leleményesség maga. A sokfunkciós díszletben, az athéni erdőben és egyszersmind az oly mozgalmas éjszakában pedig csupa fiatal énekes bolyong, jelmez gyanánt a többi közt olyan pólókat viselve, amelyeken saját gyermek- vagy kamaszkori fotójuk látható (jelmeztervező: Füzér Anni).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
