Kiállítás

Idézőjelben

Elmozdul a fal. Mácsai István Kiscellben

  • Révész Emese
  • 2023. január 18.

Kritika

Valamit kellene kezdenünk a realizmussal, amelyet jó ideje sem lenyelni, sem kiköpni nem tudunk, merthogy nem bírjuk belegyömöszölni a szűkre szabott kánonba, vagy jó lelkiismerettel kiiktatni onnan.

Mácsai István művészete szimptómája annak az elakadásnak, amely a magyar művészeti gondolkodást jellemzi, ha a figuratív realizmusról van szó. Az életmű ismételt áttekintése alkalom arra, hogy a hódolattól az undorig hullámzó Mácsai-recepció okára magyarázatot találjunk. A valóság dolgainak gondos leírása, tárgyszerű, klasszicizáló, mágikus vagy szimbolikus képi átírása világszerte a 60-as, 70-es évek egyik jól megragadható festői irányzatának számított. Folyamatosan és stabilan jelen volt a neoavantgárd felfutása alatt is. Mármint ott, ahol a realizmus szabad választás kérdése lehetett. Mifelénk azonban, ahol a kultúra mesterséges melegházak kísérleti produktuma, ahol a természetes növekedést kóros burjánzások és fájdalmas csonkolások torzítják, és ahol a művészet csinálását és a róla való beszédet egyaránt sérelmek és jóvátételek végtelenített spirálja mozgatja, ott más a dolgok jelentése. Így aligha csodálhatjuk, hogy ahol a valóság fogalma maga is mélyen devalválódott, ott a többszörösen kompromittálódott realista festészetet a pálya szélére állították, jó időre kiiktatva a kánonból.

B. Nagy Anikó, a Kiscelli Múzeum kiállításának kurátora, a Mácsai-életművet olyan modellnek tekinti, amely a 20. századi magyar művészettörténeti kánon újragondolására késztet. Erre utal a tárlat főcíme, és ezt sugallják Devich Botond látványtervező koncepciójának részeként a kiállítási installáció olykor megmozduló falai is. A tárlat Mácsai festői életművére koncentrál, annak történeti újrakeretezésére tesz kísérletet, de a műfaj lehetőségeihez képest kitekint a több mint 30 ezer darabos fényképhagyatékra, a festő filmes kísérleteire és jelzi, hogy a művek értelmezési hátterének szerves részét képezik Mácsai évtizedeken át írt naplófeljegyzései. Mindez együtt a Kádár-éra páratlan kordokumentuma. Ám a tárlat nem elégszik meg ennyivel, hiszen nézőpontja nem kultúrtörténeti, hanem művészettörténeti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.