Kiállítás

Idézőjelben

Elmozdul a fal. Mácsai István Kiscellben

  • Révész Emese
  • 2023. január 18.

Kritika

Valamit kellene kezdenünk a realizmussal, amelyet jó ideje sem lenyelni, sem kiköpni nem tudunk, merthogy nem bírjuk belegyömöszölni a szűkre szabott kánonba, vagy jó lelkiismerettel kiiktatni onnan.

Mácsai István művészete szimptómája annak az elakadásnak, amely a magyar művészeti gondolkodást jellemzi, ha a figuratív realizmusról van szó. Az életmű ismételt áttekintése alkalom arra, hogy a hódolattól az undorig hullámzó Mácsai-recepció okára magyarázatot találjunk. A valóság dolgainak gondos leírása, tárgyszerű, klasszicizáló, mágikus vagy szimbolikus képi átírása világszerte a 60-as, 70-es évek egyik jól megragadható festői irányzatának számított. Folyamatosan és stabilan jelen volt a neoavantgárd felfutása alatt is. Mármint ott, ahol a realizmus szabad választás kérdése lehetett. Mifelénk azonban, ahol a kultúra mesterséges melegházak kísérleti produktuma, ahol a természetes növekedést kóros burjánzások és fájdalmas csonkolások torzítják, és ahol a művészet csinálását és a róla való beszédet egyaránt sérelmek és jóvátételek végtelenített spirálja mozgatja, ott más a dolgok jelentése. Így aligha csodálhatjuk, hogy ahol a valóság fogalma maga is mélyen devalválódott, ott a többszörösen kompromittálódott realista festészetet a pálya szélére állították, jó időre kiiktatva a kánonból.

B. Nagy Anikó, a Kiscelli Múzeum kiállításának kurátora, a Mácsai-életművet olyan modellnek tekinti, amely a 20. századi magyar művészettörténeti kánon újragondolására késztet. Erre utal a tárlat főcíme, és ezt sugallják Devich Botond látványtervező koncepciójának részeként a kiállítási installáció olykor megmozduló falai is. A tárlat Mácsai festői életművére koncentrál, annak történeti újrakeretezésére tesz kísérletet, de a műfaj lehetőségeihez képest kitekint a több mint 30 ezer darabos fényképhagyatékra, a festő filmes kísérleteire és jelzi, hogy a művek értelmezési hátterének szerves részét képezik Mácsai évtizedeken át írt naplófeljegyzései. Mindez együtt a Kádár-éra páratlan kordokumentuma. Ám a tárlat nem elégszik meg ennyivel, hiszen nézőpontja nem kultúrtörténeti, hanem művészettörténeti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.