Színház

Egyenesen

Kislányom, mondd, hogy nem igaz! – történetek a hátországból

Kritika

Karcsú törzsed hajlik, halljuk először oroszul az ismert népdalt.

A tízfős kórus, a Soharóza tagjai végig erőteljesen jelen vannak ebben a háborús erőszakot tematizáló darabban. Öt férfi és öt nő: hol a Vörös Hadsereg kórusát idézik meg (dobbantanak is többször a lábukkal), hol a szenvedő nők hangját halljuk ki énekükből. Amikor hallgatnak, az mintha külön műsorszám lenne. Nem rezdülnek, állnak, mint a nyírfa. Egyenesen a szemünkbe néznek, miközben arról hallunk, hogyan lehetséges, hogy annyi nő dereka megroppan, miközben megerőszakolják őket. Fontos eleme az előadásnak a kórus: felmutatják, hogy igen, mindannyiunk története ez.

Az előadás szövege Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Napló és Polcz Alaine Asszony a fronton című műve alapján készült (dramaturg: Hársing Hilda), az egymásba átívelő, egymásra felelő két monológot hárman adják elő, egymás történeteit folytatják.

Különböző életkorú és karakterű színésznők: Döbrösi Laura (a fiatal Polcz Alaine) kislányos, éteri megjelenésű és hangú, ellentétben Száger Zsuzsannával, akinek erőteljes, nagyon is asszonyi jelenléte maga a stabilitás (amely, ha mégis kizökken, drámai erővel hat), Levkó Esztella (Radnótiné, akinek itt a kevésbé ismert arcával találkozunk) pedig valahol kettőjük között áll. Száger összefogja és szintetizálja kettejük alakját, hol az idős Fanni, hol az idős Alaine mondataival. Az, hogy naplók és visszaemlékezések alapján készült a darab, rendezői szupermankónak bizonyul. Amikor visszatekintesz, önként, akkor meg akarod osztani az emlékeidet, nem újratraumatizálod magad, hanem elemzed, hogy mi történt veled és körülötted. A sokszor hidegnek ható mondatok, a tárgyilagos reflexiók az átadás vágyának eredményei. Mégis: ez a fajta csupasz, a valóságot és önmagukat analizáló, kíméletlen és őszinte feltárulkozás mélyen hat az érzelmeinkre is, ami nem csupán a kegyetlen és felfoghatatlan tényeknek szól, hiszen azokról immár sokat tudunk, sőt, Polcz Alaine könyve egyenesen alapmű a témában. Mégis, amikor Száger a címben is megidézett monológot szálfaegyenes derékkal, szenvtelenül elmondja, megáll a levegő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.