A MODEM a fővároson kívüli Magyarország legjelentősebb kortárs művészeti tere, már csak méreteinél és lehetőségeinél fogva is. Ugyanakkor ez nem pusztán a MODEM dicsérete, hanem az országos művészeti infrastruktúra kritikája is. Miért nem történt a vidéki hálózat fejlesztése terén szinte semmilyen komoly, koncepciózus lépés az elmúlt másfél évtizedben, azaz miért van magára hagyva a Budapesttől távol élő közönség? A debreceni kiállítóhely története pedig a kezdeti koncepcionális bizonytalanságoktól (hogy mást ne mondjunk, a DEMO-ról MODEM-re faragott homlokzattól) kezdve a közelmúlt kapkodásaiig azt mutatja meg, hogy ha fizikailag létre is jött a tér, akkor sem könnyű hozzá kiszámíthatóan magas színvonalú tartalmat társítani.
Emlékezetes, hogy 2014-ben a MODEM-et az akkori városvezetés a szomszédos Déri Múzeum alá rendelte, majd 2018-ban visszaadta a kiállítóhely intézményi és költségvetési önállóságát. Ez már Koroknai Edit igazgatósága idején történt, ő váltotta 2017-ben Gergely Gabriellát. A MODEM alapításában is tevékenyen részt vevő Koroknait idén nyáron cserélte le a város vezetése Vizi Katalinra, aki addig az MNB Alapítvány által létrehozott Ybl Budai Kreatív Ház művészeti vezetője, illetve az MNB Ingatlan Kft. gyűjteményépítési projektjének szakmai koordinátora volt. Az ő érkezése, illetve a vírushelyzet eszkalálódása előtt az önkormányzat még egy nagyjából 70 milliós költségvetési megvonást is levezényelt, kérdés, hogy ebből az erős hátszelű új igazgató mennyit lesz képes visszagazdálkodni, és milyen áron.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
