A MODEM a fővároson kívüli Magyarország legjelentősebb kortárs művészeti tere, már csak méreteinél és lehetőségeinél fogva is. Ugyanakkor ez nem pusztán a MODEM dicsérete, hanem az országos művészeti infrastruktúra kritikája is. Miért nem történt a vidéki hálózat fejlesztése terén szinte semmilyen komoly, koncepciózus lépés az elmúlt másfél évtizedben, azaz miért van magára hagyva a Budapesttől távol élő közönség? A debreceni kiállítóhely története pedig a kezdeti koncepcionális bizonytalanságoktól (hogy mást ne mondjunk, a DEMO-ról MODEM-re faragott homlokzattól) kezdve a közelmúlt kapkodásaiig azt mutatja meg, hogy ha fizikailag létre is jött a tér, akkor sem könnyű hozzá kiszámíthatóan magas színvonalú tartalmat társítani.
Emlékezetes, hogy 2014-ben a MODEM-et az akkori városvezetés a szomszédos Déri Múzeum alá rendelte, majd 2018-ban visszaadta a kiállítóhely intézményi és költségvetési önállóságát. Ez már Koroknai Edit igazgatósága idején történt, ő váltotta 2017-ben Gergely Gabriellát. A MODEM alapításában is tevékenyen részt vevő Koroknait idén nyáron cserélte le a város vezetése Vizi Katalinra, aki addig az MNB Alapítvány által létrehozott Ybl Budai Kreatív Ház művészeti vezetője, illetve az MNB Ingatlan Kft. gyűjteményépítési projektjének szakmai koordinátora volt. Az ő érkezése, illetve a vírushelyzet eszkalálódása előtt az önkormányzat még egy nagyjából 70 milliós költségvetési megvonást is levezényelt, kérdés, hogy ebből az erős hátszelű új igazgató mennyit lesz képes visszagazdálkodni, és milyen áron.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
