Film

Rock and roll a rozsdatemetőben

Claude Whatham: Az lesz majd a nap; Michael Apted: Stardust

Kritika

„Angliában most egy David Essex nevű, jó megjelenésű énekesért rajonganak a tizenévesek. Előadásmódja élettel teli, stílusa könnyed. Természetesen még csak a lehetősége van meg annak, hogy igazi énekes legyen” – nyilatkozta 1973-ban Jimmy Miller a Magyar Ifjúságnak.

De a Locomotiv GT miatt Budapesten tartózkodó neves producernek nem véletlenül volt hiányérzete. A 26 éves David Essex ugyanis hiába volt kamaszkora óta jelen a brit szórakoztatóiparban (első lemeze 1965-ben jelent meg), a közönség nem a saját dalai, hanem a zenés darabokban nyújtott alakításai miatt jegyezte meg a nevét – például ő volt Jézus a Godspell című musical 1971-es premierjén. S két évvel később valóban az angol tinédzserek egyes számú kedvencévé vált, de akkor sem mint „igazi énekes”. Első listavezető dala, a Rock On valójában egy „kulturális árukapcsolás” révén jött létre, és a szövege nem véletlenül van tele a James Deanre és a 15 évvel korábbi amerikai rock and roll korszakra való utalásokkal. A lemezzel párhuzamosan mutatták be ugyanis Claude Whatham Az lesz majd a nap című filmjét, amelyben David Essex a főszereplő, és voltaképp azt a rock and roll hőst játssza el, akit a Grammy-díjra is jelölt, ám a filmben nem hallható Rock Onban is megénekelt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.