Film

Rock and roll a rozsdatemetőben

Claude Whatham: Az lesz majd a nap; Michael Apted: Stardust

Kritika

„Angliában most egy David Essex nevű, jó megjelenésű énekesért rajonganak a tizenévesek. Előadásmódja élettel teli, stílusa könnyed. Természetesen még csak a lehetősége van meg annak, hogy igazi énekes legyen” – nyilatkozta 1973-ban Jimmy Miller a Magyar Ifjúságnak.

De a Locomotiv GT miatt Budapesten tartózkodó neves producernek nem véletlenül volt hiányérzete. A 26 éves David Essex ugyanis hiába volt kamaszkora óta jelen a brit szórakoztatóiparban (első lemeze 1965-ben jelent meg), a közönség nem a saját dalai, hanem a zenés darabokban nyújtott alakításai miatt jegyezte meg a nevét – például ő volt Jézus a Godspell című musical 1971-es premierjén. S két évvel később valóban az angol tinédzserek egyes számú kedvencévé vált, de akkor sem mint „igazi énekes”. Első listavezető dala, a Rock On valójában egy „kulturális árukapcsolás” révén jött létre, és a szövege nem véletlenül van tele a James Deanre és a 15 évvel korábbi amerikai rock and roll korszakra való utalásokkal. A lemezzel párhuzamosan mutatták be ugyanis Claude Whatham Az lesz majd a nap című filmjét, amelyben David Essex a főszereplő, és voltaképp azt a rock and roll hőst játssza el, akit a Grammy-díjra is jelölt, ám a filmben nem hallható Rock Onban is megénekelt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.