Színház

Nem lehet megúszni

Totth Benedek: Holtverseny

  • Sándor Panka
  • 2021. október 13.

Kritika

Az azonos című, 2014-ben megjelent, jelentős szakmai és közönségsikert arató regényt Kovács Máté rendező Nyulassy Attila és Ugrai István segítségével monodráma formájában alkalmazta színpadra.

Katona Péter Dániel egyetemi hallgató játssza a darab összes szereplőjét, az ő vezetésével nyerhetünk betekintést egy meg nem nevezett vidéki város kamasz fiúinak életébe. A regény narrátora maga is tagja a társaságnak, nevét azonban nem tudjuk meg (csupán annyit, hogy nem Gergőnek hívják). Kiábrándultság, perverzió, erőszak: ijesztő világ tárul elénk.

Kacsa, az újgazdag bandavezér a szigorú hierarchia elsődleges fenntartója. E rendszerben a gyengébbeknek a megaláztatás, bántalmazás változatos formáival kell nap mint nap találkozniuk. A srácok céltalanul, mindenfajta önreflexió nélkül lebegnek a jelenben; videójátékok, pornó, drogok töltik ki idejük és gondolataik túlnyomó részét. A fiúk a helyi úszócsapat tagjai, mindennapjaik történései tehát az élsportolónak készülő fiatalok nehézségeit és megpróbáltatásait is reprezentálják. (Különösen megrázó a kisebbek beavatási szertartását plasztikusan ábrázoló jelenet.)

A történetben megjelenő női szereplők minden esetben csupán szexuális objektumok a kamasz fiúk szemében, emberszámba sem veszik őket. Ahogy talán önmagukat sem. A következmények nélküli önpusztítás pedig egyre durvább akciókhoz vezet, egészen a teljesen értelmetlen gyilkosságig. Egy rémisztő lázálomra hasonlít minden. Bárhogyan is próbáljuk, nem tudunk együtt érezni velük, hiszen nagyon kevés támpontot kapunk arra nézve, hogy vajon milyen traumák sodorhatták őket ilyen mélyre, egyáltalán a szüleiknek, a szűkebb és tágabb családi környezetüknek milyen szerepük lehet mindebben. Maga a narrátor – valahol a lúzerek és a menők között ingázva – talán csak annyiban tűnik ki társai közül, hogy érzékeli, verbalizálja az események súlyosságát, de értelmezni már nem képes semmit. A környezetében élőkhöz, egyáltalán, önmagához vagy a történésekhez fűződő érzelmei is homályban maradnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.