Színház

Nem lehet megúszni

Totth Benedek: Holtverseny

  • Sándor Panka
  • 2021. október 13.

Kritika

Az azonos című, 2014-ben megjelent, jelentős szakmai és közönségsikert arató regényt Kovács Máté rendező Nyulassy Attila és Ugrai István segítségével monodráma formájában alkalmazta színpadra.

Katona Péter Dániel egyetemi hallgató játssza a darab összes szereplőjét, az ő vezetésével nyerhetünk betekintést egy meg nem nevezett vidéki város kamasz fiúinak életébe. A regény narrátora maga is tagja a társaságnak, nevét azonban nem tudjuk meg (csupán annyit, hogy nem Gergőnek hívják). Kiábrándultság, perverzió, erőszak: ijesztő világ tárul elénk.

Kacsa, az újgazdag bandavezér a szigorú hierarchia elsődleges fenntartója. E rendszerben a gyengébbeknek a megaláztatás, bántalmazás változatos formáival kell nap mint nap találkozniuk. A srácok céltalanul, mindenfajta önreflexió nélkül lebegnek a jelenben; videójátékok, pornó, drogok töltik ki idejük és gondolataik túlnyomó részét. A fiúk a helyi úszócsapat tagjai, mindennapjaik történései tehát az élsportolónak készülő fiatalok nehézségeit és megpróbáltatásait is reprezentálják. (Különösen megrázó a kisebbek beavatási szertartását plasztikusan ábrázoló jelenet.)

A történetben megjelenő női szereplők minden esetben csupán szexuális objektumok a kamasz fiúk szemében, emberszámba sem veszik őket. Ahogy talán önmagukat sem. A következmények nélküli önpusztítás pedig egyre durvább akciókhoz vezet, egészen a teljesen értelmetlen gyilkosságig. Egy rémisztő lázálomra hasonlít minden. Bárhogyan is próbáljuk, nem tudunk együtt érezni velük, hiszen nagyon kevés támpontot kapunk arra nézve, hogy vajon milyen traumák sodorhatták őket ilyen mélyre, egyáltalán a szüleiknek, a szűkebb és tágabb családi környezetüknek milyen szerepük lehet mindebben. Maga a narrátor – valahol a lúzerek és a menők között ingázva – talán csak annyiban tűnik ki társai közül, hogy érzékeli, verbalizálja az események súlyosságát, de értelmezni már nem képes semmit. A környezetében élőkhöz, egyáltalán, önmagához vagy a történésekhez fűződő érzelmei is homályban maradnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.