Színház

Elég ez?

Joe Masteroff–John Kander–Fred Ebb: Kabaré

Kritika

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Béres Attila, a Vígszínház mostani Kabaréjának rendezője ezúttal másodszor nyúl a műhöz, tíz évvel ezelőtt Szombathelyen is megrendezte.

A darab a sikerét többek között annak köszönheti, hogy ez volt a legelső „felnőtteknek szóló musical” a Broadway-n. De ami ennél sokkal érdekesebb, hogy hogyan keveredik benne a személyes és a politikai szint, miáltal a politika közvetve vagy közvetlenül át is formálja a személyes sorsokat. Egy jó Kabaré-előadásnak két fontos eleme van: hogy mennyire hitelesen jelennek meg benne az emberi tragédiák, s mit kezd a rendezés a „tömeggel”, vagyis a Kék Angyal mulató közönségével. (A Mohácsi testvérek miskolci átirata 2018-ban erre fektette a nagyobb hangsúlyt, a mulató vendégeinek rengeteg pluszszöveget írva.)

Béres Attila kevésbé dramaturgiai, inkább rendezői, illetve vizuális ötletekkel igyekszik megteremteni a hátteret. Ilyen rögtön az előadás tere, amely nemcsak a mulatót és Schneider kisasszony bérházát váltogatja, hanem egy harmadik helyszínt is, a vasútállomást. Ez az a vasútállomás, ahol Sally Bowles az elhaladó vonat hangja mellett a szabadságot megélve kiüvöltheti magából a feszültséget. De egy 1930-ban játszódó történetben vasútállomást látni és a vonatrobogás iszonyú hangerejét hallani a legkevésbé sem a szabadságot juttatja az eszünkbe. Cziegler Balázs díszletének fontos eleme egy folyamatosan mozgó játékvonat, mely akkor is felbukkan a hatalmas, forgó díszletelem tetején, amikor a szereplők épp a Kék Angyalban időznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.