Színház

Elég ez?

Joe Masteroff–John Kander–Fred Ebb: Kabaré

Kritika

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Béres Attila, a Vígszínház mostani Kabaréjának rendezője ezúttal másodszor nyúl a műhöz, tíz évvel ezelőtt Szombathelyen is megrendezte.

A darab a sikerét többek között annak köszönheti, hogy ez volt a legelső „felnőtteknek szóló musical” a Broadway-n. De ami ennél sokkal érdekesebb, hogy hogyan keveredik benne a személyes és a politikai szint, miáltal a politika közvetve vagy közvetlenül át is formálja a személyes sorsokat. Egy jó Kabaré-előadásnak két fontos eleme van: hogy mennyire hitelesen jelennek meg benne az emberi tragédiák, s mit kezd a rendezés a „tömeggel”, vagyis a Kék Angyal mulató közönségével. (A Mohácsi testvérek miskolci átirata 2018-ban erre fektette a nagyobb hangsúlyt, a mulató vendégeinek rengeteg pluszszöveget írva.)

Béres Attila kevésbé dramaturgiai, inkább rendezői, illetve vizuális ötletekkel igyekszik megteremteni a hátteret. Ilyen rögtön az előadás tere, amely nemcsak a mulatót és Schneider kisasszony bérházát váltogatja, hanem egy harmadik helyszínt is, a vasútállomást. Ez az a vasútállomás, ahol Sally Bowles az elhaladó vonat hangja mellett a szabadságot megélve kiüvöltheti magából a feszültséget. De egy 1930-ban játszódó történetben vasútállomást látni és a vonatrobogás iszonyú hangerejét hallani a legkevésbé sem a szabadságot juttatja az eszünkbe. Cziegler Balázs díszletének fontos eleme egy folyamatosan mozgó játékvonat, mely akkor is felbukkan a hatalmas, forgó díszletelem tetején, amikor a szereplők épp a Kék Angyalban időznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”