Kiállítás

Újrarendezés

Margaret Watkins: Fekete fény

  • Erdei Krisztina
  • 2021. október 27.

Kritika

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

A kiállítás a PHotoESPAÑA után érkezett Budapestre, és szépen illeszkedik a méltatlanul elfelejtett női fotográfus-életművek felelevenítésére tett kísérletek sorába. Eszünkbe juthat Mary Ellen Mark, Berenice Abbott vagy Vivian Maier is, például az utóbbi munkáit 2017-ben már láthattuk ugyanezeken a falakon. Maier munkásságát hasonló módon kellett a teljes ismeretlenségből rekonstruálni, miután 2007-ben egy aukción felfedezték egy dobozban az életmű egyik összefüggő, több ezer negatívot tartalmazó szeletét. Margaret Watkins maga adta át munkái­val telerakott ládáját Joe Mulholland nevű szomszédjának, különösebb kommentár nélkül, azzal a feltétellel, hogy csak a halála után nyithatják ki. A két történet közös nevezője Anne Morin személye, aki a jelenlegi budapesti Watkins-kiállítás társkurátora és korábban Vivian Maier munkáinak nemzetközi megismertetését is nagyban segítette diChroma Photography nevű vállalkozásával, amely a kiállítások utaztatásának menedzsmentjével, ismeretlen fotográfiai örökségünk globális bemutatásának megszervezésével foglalkozik.

Watkins 1884-ben született az Ontario állambeli Hamiltonban. A fotográfiával az Egyesült Államok északkeleti részén működő utópista kollektívákban kezdett foglalkozni. 1913-tól már egy bostoni fotóstúdióban segédkezett, miközben verseket írt és egy kórusban énekelt. Később New Yorkba költözött, ahol a fotószecesszió művelőjeként ismert Clarence H. White tanfolyamait látogatta. Nemsokára saját műtermet nyitott Greenwich Village-ben, reneszánsz festmények ihlette, különös műgonddal világított portrékat, aktokat és csend­életeket készített, és sikeres reklámfényképészként dolgozott olyan nagy cégeknek, mint a Macy’s vagy a Fairfax Media, s White iskolájában oktatta a következő generációt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.