Maróthy Anna Zorka rendezésének, A halhatatlanságra vágyó királyfinak legfőbb érdeme, hogy rétegzettsége folytán sokféle korosztályt tud megszólítani: az élet végességének gondolatával ismerkedő gyerekektől kezdve az elköteleződéssel, párkapcsolati nehézségekkel szembenéző generációkon át az életükkel számot vető idősebbekig. A Szálinger Balázs népmese-parafrázisa alapján készült előadásban a Halál és a Halhatatlanság egy hosszú, homokkal borított terepasztalnál ülve játsszák (kisded) játékaikat a halandó(bábo)kkal. Az istennőszerű alakokat két élő színész alakítja: Cseri Hanna számító, okos, szarkasztikusan szórakoztató nőként ábrázolja a Halált, míg Csarkó Bettina Halhatatlansága csengő kacajú, bájaival tisztában levő, szőke szépség. A habitusuk közötti különbség a jelmezeiken is tetten érhető: míg a Halál homokszínű ruhában van, a Halhatatlanság külsőre olyan, mint egy tünékeny felhő a nyári égbolton.
Nagy Attila és Tóth Mátyás mozgatja a többi szereplőt megtestesítő bábokat, amelyek többsége sakkfigurákra emlékeztet. Testük tetszőlegesen alakítgatható, attól függően, hogy életerős vagy töpörödött királyra vagy sas királylányra van igény (sőt a király koronájáról még a kereszt is lecsavarható, így praktikusan fejfának is használható). Az előadás elemei – a Halál homokszínű ballonkabátja, maga a homok (szórásra, építésre, temetésre is lehet használni), és a nyersfából készült bábok egy olyan monokróm rendszerré olvadnak össze, amely mintha azt sugallaná: a mulandóság a stabilitás alapja. A királyfi is valami ilyesmire jön rá: eléri a halhatatlanságot (vagyis feleségül veszi a Halhatatlanság királylányát), de ezáltal le is mond önmagáról: a mozgató átadja a királyfi bábját az arának, aki nem is bábként bánik vele, hanem babaként ringatja. A mozgató pedig hátralép, és a távolból figyeli, hogy mi történik – mintha a halhatatlanság elérése, az időtlenségbe való belépés egyfajta halál lenne. Később a Halál és a Halhatatlanság majdnem széttépik, majd feldobják a levegőbe a királyfi bábját, a mozgatója kapja el, de egyúttal le is rohan a színpadról, ki a nézőtérről. Nem hagyja többé, hogy a két istennő-rendező irányítsa: elkezdi élni a saját életét – csakhogy ekkor már sok mindenhez késő. A produkció eredetileg foglalkozással kiegészülő, tantermi színházi előadásnak készült, de jól mutatott Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínház magasított színpadán is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
