Színház

Élet, nagyság

A halhatatlanságra vágyó királyfi; Mundstock úr

Kritika

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Maróthy Anna Zorka rendezésének, A halhatatlanságra vágyó királyfinak legfőbb érdeme, hogy rétegzettsége folytán sokféle korosztályt tud megszólítani: az élet végességének gondolatával ismerkedő gyerekektől kezdve az elköteleződéssel, párkapcsolati nehézségekkel szembenéző generációkon át az életükkel számot vető idősebbekig. A Szálinger Balázs népmese-parafrázisa alapján készült előadásban a Halál és a Halhatatlanság egy hosszú, homokkal borított terep­asztalnál ülve játsszák (kisded) játékaikat a halandó(bábo)kkal. Az istennőszerű alakokat két élő színész alakítja: Cseri Hanna számító, okos, szarkasztikusan szórakoztató nőként ábrázolja a Halált, míg Csarkó Bettina Halhatatlansága csengő kacajú, bájaival tisztában levő, szőke szépség. A habitusuk közötti különbség a jelmezeiken is tetten érhető: míg a Halál homokszínű ruhában van, a Halhatatlanság külsőre olyan, mint egy tünékeny felhő a nyári égbolton.

Nagy Attila és Tóth Mátyás mozgatja a többi szereplőt megtestesítő bábokat, amelyek többsége sakkfigurákra emlékeztet. Testük tetszőlegesen alakítgatható, attól függően, hogy életerős vagy töpörödött királyra vagy sas királylányra van igény (sőt a király koronájáról még a kereszt is lecsavarható, így praktikusan fejfának is használható). Az előadás elemei – a Halál homokszínű ballonkabátja, maga a homok (szórásra, építésre, temetésre is lehet használni), és a nyersfából készült bábok egy olyan monokróm rendszerré olvadnak össze, amely mintha azt sugallaná: a mulandóság a stabilitás alapja. A királyfi is valami ilyesmire jön rá: eléri a halhatatlanságot (vagy­is feleségül veszi a Halhatatlanság királylányát), de ezáltal le is mond önmagáról: a mozgató átadja a királyfi bábját az arának, aki nem is bábként bánik vele, hanem babaként ringatja. A mozgató pedig hátralép, és a távolból figyeli, hogy mi történik – mintha a halhatatlanság elérése, az időtlenségbe való belépés egyfajta halál lenne. Később a Halál és a Halhatatlanság majdnem széttépik, majd feldobják a levegőbe a királyfi bábját, a mozgatója kapja el, de egyúttal le is rohan a színpadról, ki a nézőtérről. Nem hagyja többé, hogy a két istennő-rendező irányítsa: elkezdi élni a saját életét – csakhogy ekkor már sok mindenhez késő. A produkció eredetileg foglalkozással kiegészülő, tantermi színházi előadásnak készült, de jól mutatott Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínház magasított színpadán is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.

„Stabil ember volt eddig”

Zöldségbolthálózatot, bioélelmiszer-forgalmazó céget, smoo­thie-üzemet, cukrászmanufaktúrát alapított, iskolakerteket támogatott, és akinek csak tudott, segített a zákányszéki Kazi Péter. Az ügyészség szerint 2018 óta csalt. Letartóztatták. A falubeliek továbbra is inkább a szívüknek hisznek.

A csatorna átka

Az alig kétezres dél-békési község, Dombegyház lakóit a rezsiemelés, a vágtató infláció, az aszály miatti jelentős terméskiesés mellett a gigantikus víz- és csatornadíjak is sújtják. A helyi fideszes polgármester nem tart szociális katasztrófától.

Szegények tolvajai

Még az ágrólszakadt magyar közoktatásból is lehet pénzt kisíbolni. Egy gátlástalan oktatási „vállalkozó”, Kajos László és a fia több alapítványi iskolát is létrehozott. Ezek hátrányos helyzetű, sokszor sajátos nevelési igényű fiatalokra is specializálódtak, akik után az állam emelt normatívát fizet. Idővel azonban mind a pénz, mind az intézményi fenntartó eltűnik. Évi több százmillió forintról beszélünk.