Színház

Élet, nagyság

A halhatatlanságra vágyó királyfi; Mundstock úr

Kritika

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Maróthy Anna Zorka rendezésének, A halhatatlanságra vágyó királyfinak legfőbb érdeme, hogy rétegzettsége folytán sokféle korosztályt tud megszólítani: az élet végességének gondolatával ismerkedő gyerekektől kezdve az elköteleződéssel, párkapcsolati nehézségekkel szembenéző generációkon át az életükkel számot vető idősebbekig. A Szálinger Balázs népmese-parafrázisa alapján készült előadásban a Halál és a Halhatatlanság egy hosszú, homokkal borított terep­asztalnál ülve játsszák (kisded) játékaikat a halandó(bábo)kkal. Az istennőszerű alakokat két élő színész alakítja: Cseri Hanna számító, okos, szarkasztikusan szórakoztató nőként ábrázolja a Halált, míg Csarkó Bettina Halhatatlansága csengő kacajú, bájaival tisztában levő, szőke szépség. A habitusuk közötti különbség a jelmezeiken is tetten érhető: míg a Halál homokszínű ruhában van, a Halhatatlanság külsőre olyan, mint egy tünékeny felhő a nyári égbolton.

Nagy Attila és Tóth Mátyás mozgatja a többi szereplőt megtestesítő bábokat, amelyek többsége sakkfigurákra emlékeztet. Testük tetszőlegesen alakítgatható, attól függően, hogy életerős vagy töpörödött királyra vagy sas királylányra van igény (sőt a király koronájáról még a kereszt is lecsavarható, így praktikusan fejfának is használható). Az előadás elemei – a Halál homokszínű ballonkabátja, maga a homok (szórásra, építésre, temetésre is lehet használni), és a nyersfából készült bábok egy olyan monokróm rendszerré olvadnak össze, amely mintha azt sugallaná: a mulandóság a stabilitás alapja. A királyfi is valami ilyesmire jön rá: eléri a halhatatlanságot (vagy­is feleségül veszi a Halhatatlanság királylányát), de ezáltal le is mond önmagáról: a mozgató átadja a királyfi bábját az arának, aki nem is bábként bánik vele, hanem babaként ringatja. A mozgató pedig hátralép, és a távolból figyeli, hogy mi történik – mintha a halhatatlanság elérése, az időtlenségbe való belépés egyfajta halál lenne. Később a Halál és a Halhatatlanság majdnem széttépik, majd feldobják a levegőbe a királyfi bábját, a mozgatója kapja el, de egyúttal le is rohan a színpadról, ki a nézőtérről. Nem hagyja többé, hogy a két istennő-rendező irányítsa: elkezdi élni a saját életét – csakhogy ekkor már sok mindenhez késő. A produkció eredetileg foglalkozással kiegészülő, tantermi színházi előadásnak készült, de jól mutatott Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínház magasított színpadán is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.